Vááájjjá, vááájjjjáááá…

iscormaval…dolid. Bár a csapat még nem költözött át a Bernabéu Mikroszoft Vindóz Ikszbox 98 Arénába (sőt azóta már cáfolták az átnevezésről szóló híreket), mi immáron vadiúj fürdőköpenyünk rejteke mögül villantjuk elő nektek aktuális büszkeségünket. ÁtIscoltunk, mert így hozta a sors, és persze rengeteg feladat Varane-k, de bízunk benne, hogy Ti, az olvasók Az Olvasók jóban és rosszban, velünk tartotok. Nachokolom, ennyit a zsepieregető részről, Hangolódjunk immár az esti meccsre, ahol a három pont begyűjtése tulajdonképpen alapvető feladat kéne hogy legyen, még így céertelenül is. A srácokon biztos nem fog múlni, a győri focistáktól kapott Audikért cserébe melózni fognak, az hótbiztos. Már látom lelki szemeim előtt, ahogy Bale első madridi mesterhármasa után a következőt nyilatkozza: “Ez egy valóra vált álom. Sokat köszönhetek társaimnak, akik végig biztattak, de a Rudolf Gergőtől kapott ajándék nélkül nem ment volna.” Höhö. Na kapcsoljunk kettesbe, és hajtsunk tovább.

Emendemszet valaki? A zacskón található figurákra kísértetiesen hasonlító Daniel kínálgatta társait, persze suttyomban, mert ha Carlomester meglátja, hogy “megint azt a csokis szart rágcsálják” meccs előtt, akkor a fiatal dílert ismét csak a padra fogja nevezni. De talán most meg is úszná, a fiatal Llorente nem konkurencia, a társaktól új becenevet kapó ArbeGoal pedig kártyafüggőség miatt, csak a lelátón kaphat helyet. Ramos persze jelentkezik, ő kér. Carvajal eléállt, kivett a zacskóból egy piros szemet, majd színpadiasan felmutatta magasra. Több se kellett, az egész öltözőben kitört a röhögés.

Ajtónyikorgás (tízmilliókat költünk játékosokra, de az ajtókat megolajozni, az smafu). Abba is maradt a röhögés. Ancelotti lépett az öltözőbe fájdalmas kiáltással, már megint sikerült bevernie a szemöldökét a plafonba, hiába szokni kell még a körülményeket. Zizou a Főnök nyomában, elszánt tekintettel nézett körbe. Eközben Carlo az egyik játékosnak odaszólt:

– Te ki vagy, fiam?
– Jesús.
– Ki?
– Tudja, a harmadik számú kapus, Iker és Diego mögött.
– Á igen, segíthetek?
– Hát… jöttem én is a taktikai megbeszélésre.
– Rendben. Akkor mondom is, mi lesz a dolgod, jól figyelj. Kimész, jobbra kanyarodsz, átfutsz a túloldalra, és megkeresed a D-szektort. Ott találsz egy csomag tökmagot, meg egy pár üveg kólát. Foglalj helyet, mindjárt jövünk mi is.

Jesús megeresztett egy félmosolyt, persze tudta ő, hogy ma sem az ő meccse jött el. De azzal is tisztában volt, hogy az olasz csak trollkodik. Naná, pszichológia, fontos éreztetni, hogy mindenki számít.

Remek! – folytatta Ancelotti. Mindenki itt van, aki bevethető. Sami, Rafa és Fábio a dokiknál, Álvaro a kisszobában nézi vissza egyfolytában a múltkori meccset, Cristiano pedig…

… a konditeremben! – vágja rá szinte egy emberként az öltöző. Hát igen. Szóval fiúk, itt nincs sok megbeszélnivaló. Le kell csapni őket, mint vakondot a rotációs kapa. A Guerra gyereket meg kell fogni, meg azt az Ebertet, és meg is vagyunk. Tizenhetedikek, mi itthon vagyunk, kell még részleteznem. Diego kiviszi a kempingszéket, kiviszi a Gameboy-t a Pokémon Crystallal, és halálos nyugalomban fogdossa össze a zsebpatkányokat. Dani jobb hátul, sokat menni, visszajönni, remélem nem zabáltad tele magadat azzal a cukorkával. Sergio és Pepe középen, kerülni a lapot, ha lehet. Ha néggyel megyünk, és a 89. percben kiugrik valamelyik játékosuk, ne ültessétek őt a stadion gyepébe, nem nő ki belőle semmi, hacsak nem egy újabb eltiltás. Marcelo, rohanj, szaladj, hátra is, van ám nekünk is térfelünk, ott is tessék néha közlekedni. A minap születésnapját ünneplő Xabi, és a kis pihenőt kapó Luka fogja szervezni a meccset, fiúk, vegyétek el a kedvüket! A széleken Ángel és Gareth oktatni fogja őket, ugye? Gareth, te ma meg is lövöd az első madridi mesterhármasodat. Iscóra jut az Agy szerepe, töki, mint a múltkor, megkaptad a bizalmat, élj vele. Karim, felmész vágsz egy gólt, és beküldöm a második félidőben a helyedre JR-t, vagy Mór II-t, ezt még el kell döntenem. Kellemes szombat este lesz, kimentek, fociztok egy kicsit, labdázgattok, nyertek 4-1-re, és kipihenitek magatokat. Van kérdés? Nincs? Helyes! Akkor kifelé melegíteni.

Csattognak a stoplik, a srácok kifutottak, már csak Carlo és Zizou maradtak a helyiségben.
– Főnök, ez azért nem lesz ilyen egyszerű.
– Nem, nem lenne. De az lesz, mert ők elhiszik.
– De a hit nem minden, kell taktika, mentális felkészítés, egyéni információk…
– Igazad van, ezek fontosak, de nem most. Itt most ennyi is elég lesz.
– Biztos?
– Nem, semmi sem biztos, Én letettem az alapokat, ők majd felépítik rá a házat. Tele vannak önbizalommal, nincs Cristiano, bizonyítani akarnak. Vinni fogja őket az áramlat.
– Legyen így, de ez nem fog mindig működni.
– Ez igaz, de most ez KELLETT. A sok nagy siker utáni kisebb bajnokikra ez a jó módszer, nem kell túlmisztifikálni. Ritkán van ilyen. de egyszer még biztosan be fogom ezt vetni.
– Mikor?
– Egy május végi estén, Lisszabonban…

UPDÉT: Valami gebasz van a kommenteléssel, egyelőre nem tudjuk mi okozza a hibát, frissítésnél egész egyszerűen eltűnnek.

UPDÉT 2: A mutatott játék tiszteletére a Disqus fogta magát, és rendbejött. Hálás üdvözletünket küldjük felé!