Csak, figyelj Zizou…

iscormavalZizou és Carlo a négyszemközti beszélgetés után kivonultak az öltözőből, a srácok bemelegítettek, és kezdetét is vette a mérkőzés. A francia legenda elképedve nézte végig, ahogy a mester jóslata szinte szóról-szóra beigazolódott. A madridiak játszottak a látogatókkal, tényleg lazán fogták fel a meccset, és az önbizalom hatsávos autópályáján száguldozva alakították ki a nagyobbnál nagyobb helyzeteket. Amikor a végén Bale bepasszolta a harmadikat, Zidane hitetlenkedő tekintettel, valamiféle kiábrándultsággal forgatta a szemét a pálya és Carlo között. Egyszerűen ő sem akarta elhinni, hogy Ancelotti így tudta. Na jó – mosolygott magában – egy kapott gólt azért felírt nekünk de akkor is. Mivel annyira nem volt már lényeges a találkozó hátralévő pár perce, így Zidane Ancelottihoz fordult:

Ezt most hogyan?

– Mit hogyan? – kérdezett vissza Carlo.
– Hát ezt, ezt a meccset. Minden úgy történt, ahogy mondtad.
– Miért? Furcsa lett volna, ha kapunk egy hármast ebben a lelki állapotban, hazai környezetben… Jó, persze ráhibáztam pár dologra – vagy éppen lehetőséget teremtettem, hogy megtörténjenek?

(Ancelotti szájának a jobb széle kissé felkunkorodott, így pár pillanatra összhangba került az eget fürkésző szemöldökkel)

– Igen, végül is Ángel is jó meccset zárt. Ha bement volna az a nagy lövés… sajnáltam a srácot. Jól játszott, gólt nem lőtt, de nagyon akart. A mentalitása mindenképpen kiemelendő.
– Épp ezért döntöttem úgy, hogy játsszon. Mostanában nem dúskált a lehetőségek tengerében sem ő, sem Luka, de még annyira Isco sem. Emellé hozta Xabi a szokásos stabilitást, Gareth vezérszerepe pedig a legkisebb meglepetés volt. A három gól nem volt borítékolható, csak megérzés volt, azokat igazából többen is belőhették volna. De Bale egyik gólja sem volt nagy momentum. Persze, örülök nekik, de a csúcs az más volt
– Mi?
– Az a gólpassz. Amit odatekert Karim fejére, az maga volt a minőség egy mozdulatban. Azért megérte megnézni a meccset.

ancelottizidane

– Na igen, önzetlen a fiú, de ha kell vállalkozik ő. Jó látni, kiváló a hozzáállása, nálunk igazán nagy játékos lehet.
Van benne valami különleges. Nem nagyon tudnám semelyik másik profi játékos stílusával összehasonlítani. Gyors, használja mindkét lábát, remek passzokat oszt, és valahogy mindig jókor van jó helyen. Ha egy ordas nagy közhelyet is elpuffanthatok: nyerő mentalitású.

(Halk kuncogással nyugtázták mindketten, ezt a kifejezést.)

– Na igen, a piacon nem igazán szoktak rászűrni úgymond “vesztes mentalitású” labdarúgókra – elmélkedett Zidane. A többiekkel meg vagy elégedve?
– Mivel most azt hozták, amit vártam, azt lehet mondani, hogy igen. Azt nem vártam, hogy a védelem is leteríthetett volna egy pokrócot, és majszolhatta volna a mogyoróvajas-lekváros szendvicset fonott kosárból. Lőttek ezek mindenhonnan, csak valahogy 20 méternél közelebb nem jöttek. A hátsó kettősben azért érzek némi bizonytalanságot, megnyugtatna ha Rafa hamar rendben lenne, de persze elsietni sem szabad semmit. Egy komolyabb ellenfél ellen nem lesz elég, de persze akkor nem is ilyen felkészítésben lesz részük. Majd motiválom őket azzal, hogy lehozom őket Instagramról, Twitterről, Facebookról, páran tuti a kardjukba dőlnének.
– A közösségi oldalak koronázatlan királyai. Középpálya, támadók?
– Köszönik jól vannak. Ebben a Xabi-Luka-Isco trióban van valami. Az öreg visszajött a sérülésből, s mintha mi sem történt volna, a kis horvát iszonyat munkát végez, Iscóba meg belebújt egy csapatszellem. Nagyon bírom a srácot, meg fogja mutatni nálunk, hogy nem hiába szerződtettük. Ángelről és Garethről már beszéltem. Karimot viszont te teszed igazán naggyá barátom. Hitet adtál neki, foglalkoztál vele sokat külön, meg is hálálja. Termeli a gólokat, kiveszi a részét a védekezésből is, többet nem is kérhetek.

(A bíró ebben a pillanatban hármat fújt a sípjába, és a mérkőzés véget ért.)

A srácok kiörömködték magukat, mezt cseréltek, majd szépen battyogtak a dresszingrúm felé. Ismét Ancelotti és Zidane zárták a sort, kissé leszakadva a többiektől.

– Tudod, örülök, hogy együtt dolgozunk. Nagy hatással vagy a játékosokra, felnéznek rád. Jobb segítőt nem is kívánhatnék. – így az olasz.
– Köszönöm, el sem hiszed, hogy ez mennyit jelent nekem. De még nagyon sokat kell tanulnom.
– Hát csak figyelj Zizou… mert néhány éven belül te leszel itt a góré!