Harmadszorra is győzelem

Tegnap este azt kaptuk, amire előzetesen is számítottunk: egy magabiztos győzelmet kapott gól nélkül, igaz Cé ollója elmaradt, de szokták mondani, hogy ami késik, az jön nem múlik. Ez már a 8. meccs volt sorozatban, hogy érintetlen maradt a kapunk, nem rossz teljesítmény, na. De a lényeg, hogy továbjutottunk és bent vagyunk az elődöntőben, ahol vagy a Bilbao vagy “szeretett” riválisunk, az Atletico próbál majd nekünk keresztbe tenni remélhetőleg inkább kevesebb, mint több sikerrel. Hajtás után elemezzük Iscót a tegnap látottakat!

real-espanyol_1

A kezdőt természetesen nem találtam telibe, mondjuk úgy nehéz is, ha 12 embert nevezek meg, na nem mintha egyébként lett volna esélyem, ugyanis Carlo azért szolgált pár meglepivel még ha némelyik döntése érthető és várható volt. A kapuban San Iker állt, a védelmet Arbeloa, Nacho, Ramos és Coentrao alkotta. A spártai szerepeltetése bánattal, míg Nacho játszatása örömmel töltött el. A középpályán a kis Lukát nagyon okosan és helyesen pihentette Ancelotti, így helyette Illarramendi alias Man Of The Match kapott lehetőséget Xabi és Mariska mellett, a támadórészlegben pedig Jesé, Isco és Cé.

real-espanyol_4

Immáron Ikeré a klubrekord 682 perccel..

A sípszó elhangzása után nem kellett sokat várni a vezető gólra, ugyanis Xabi gondolt egyet és parádésan indította a beinduló Jesét, aki köszönte szépen és Casilla mellett a kapuba talált, 1-0. Gyakorlatilag el is dőlt a továbbjutás kérdése, innentől kezdve nem sok jóra számíthattunk. Azért Cé próbálkozott becsülettel, először szimplán csak kapura tüzelt egy olyan helyzetből, amelynél mindenki számára teljesen világos volt, hogy blokkolni fogják a lövését. Továbbra sem értem, hogy miért kell ilyeneket csinálni. Jó lenne ha valaki leszoktatná ezekről és ezzel nem azt mondom, hogy ne rúgjon kapura, rúgjon, de amikor előtte van a védő, akkor ne akarja a gyereket szarrá rúgni – mert akámilyen erővel is lövi meg, a labda nem fog tudni áthatolni a védő lábán, ez szimpla fizika – hanem helyette egy visszapassz vagy egy lövőcsel, ahogy pl. a második helyzeténél is csinálta, mikor az ellenfél védőjét gyönyörűen leültette, majd megpróbálta átemelni a kapust. Az ilyenekből is látszik, hogy van esze ehhez a játékhoz, csak többször kéne azt használnia és ezzel elmondtam mindent az első félidőről. A második játékrész sem hozott sokkal többet, sőt, egy Ronci helyzeten kívül csak pár lövést jegyezhettünk fel főként Mormota jóvoltából, aki láthatóan órákat vett a robotunktól. Meg azt, hogy a bíró megint totál fogalmatlanul tevékenykedett, kezdve azzal, hogy Nacho tiszta szerelését sárgával jutalmazta, de pl. amikor Coentrao lábára csúszott rá az ellenfél egyik játékosa még a sípját sem fújta meg. Mindegy, az ilyen színvonalú játékvezetéshez már hozzászoktunk, annak azért örülök, hogy végül komolyabb sérülés nem következett be egyik játékosunknál sem, pedig az Espanyol – miután gólt rúgni kb. annyi esélyük volt, mint nekem lottón nyerni úgy, hogy a szelvényen egy számot sem jelölök be – erősen tett azért, hogy valaki idő előtt lecammogjon. Sajnos Fabiónál ezt sikerült elérniük, szegény portugál elképesztő peches, a múltkori meccsen kiállítják, most meg lesérül, reméljük idővel egyenesbe jön, hisz egy jó Koncira azért nagy szükség lehet tavasszal. Szükség lehet Illarramendire is, aki habfehér mezben talán most mutatta meg igazán, hogy van benne potenciál, noha az ellenfél nem egy acélos csapat volt, mégis jó volt látni a megindulásait, a hosszú indításait és fordításait, a vállakozó kedvét, mely egy ilyen poszton elvárás, szóval nagyon rendben volt ma a srác.

real-espanyol_5

Nem úgy mint Isco, szegénynek értékelhető megmozdulása is alig akadt a pályán töltött több, mint 80 perc alatt. Igaz, az sem segített rajta, hogy új szerepkörben kellett futballoznia, ráadásul egész meccsen faragták (hat alkalommal faultolták és még ezenfelül is volt olyan eset amikor a varjú sípja néma maradt). Persze ez nem menti fel őt, mert ettől függetlenül nem kellett volna, hogy kvázi minden megindulása labdavesztésbe torkolljon. Sajnos kijelenthetjük, hogy nagy a baj, vagyis nagyon nagy bajban van a kis spanyol, ugyanis az új rendszerbe láthatóan nem fér be, az önbizalma pedig a béka segge alatt. Két lehetőség adott: vagy átszervezi a csapatot úgy Carlo, hogy Iscónak is legyen benne szerepe vagy hagyja az egészet úgy, ahogy van, mindkettő mellett vannak érvek. Látva, hogy most jól megy a csapatnak, látva azt, hogy működik a gépezet és a védekezésünk soha nem látott magasságokban csillog, joggal tehetjük fel azt a kérdést, hogy akkor ezt  tényleg meg kell bontani?! Ezzel szemben áll az, hogy nem tudjuk ez a játékrendszer mire lesz elég támadásban komolyabb csapatok ellen, mert azt be kell látni, hogy jelenleg a támadójátékunk finoman fogalmazva is elég esetleges és azon bukik vagy áll, hogy az elöl lévő játékosok egyénenként meg tudnak-e villani, erre meg hosszabb távon nem igazán lehet alapozni. Az én személyes véleményem egyébként az, hogy egy ekkora tehetséget, mint Isco bűn és egyben kurva nagy luxus a padon jegelni. Nagyon nem szeretném, ha Özil után ő is távozna a kertek alatt, mert a madridistáknak ő sem volt elég jó. Nyilván én innen könnyen beszélek, Carlo helyzete nem egyszerű, őt elsősorban az eredmény érdekli, mint minden Real edzőt, hisz ha az nincs, akkor azonnal repül az ember. Más tészta, hogy én többet szeretnék, valami olyasmit, ami most a Bayernnél van, melyet úgy hívnak, hogy korszakos csapat.

Összefoglaló: itt.