Reménysugár

A beharangban azt találtam írni, hogy elérkezett az a pillanat amikor teljesíteni kell. Hát kérem, a csapat teljesített. Olyannyira, hogy kvázi el is dőlt a továbbjutás és gyakorlatilag bent vagyunk a döntőben, persze a visszavágót még (sérülések nélkül) túl kell élni. Mindenesetre ez a meccs reménnyel tölthet el minket arra nézve, hogy tavasszal a nagy meccseken erős(ebb) csapatokkal szemben is lehet keresnivalónk, de most foglalkozzunk csak a tegnap történtekkel vagyis hajtás után összefoglalunk.

real_atletico0

Valószínű a futballt nem ezzel a meccsel fogják reklámozni a világ minden pontján, mert tegnap fociból nem sok volt, de hát mostanában a matracosok elleni meccsek már csak ilyenek pláne, hogy a mi esetünkben ez egy városi derby is egyben. Ennek megfelelően a hangulat egészen pazar volt a Bernabéuban, régen volt már olyan, hogy ennyire együtt éljen a közönség a játékkal, legalábbbis nekem ez jött át a tv képernyőjén keresztül.

Carlo pályára küldött tizenegye nem okozott meglepetést, várható volt, hogy a két szélsővédőnk Arbeloa és Coentrao lesz, igaz előbbi szerepeltetésének okára – túl azon, hogy rotáció meg kutyafüle – csak a meccs közben jöttem rá, de erről később. A középpályán a megszokott Modric-Xabi-Di María hármas felelt az egyensúlyért, elöl pedig Benzema mellett és Jesé rohamozta Kurtoá kapuját. Utóbbi remek döntésnek bizonyult már csak azért is, mert így Bale rápihenhet a hétvégi bajnokira, ahol Ronaldo hiányában nagy szükség lesz rá, másrészt teljesen biztos, hogy nem tudott volna többet hozzátenni a győzelemhez, mint a most kirobbanó formában játszó Jesé. Szóval a kezdőcsapat rendben volt.

4

A meccsen a kezdetektől mi irányítottunk, bár támadni csak óvatosan támadtunk, így helyzeteket sem sikerült igazán kidolgozni, de nem is kellett, ugyanis egy megpattanó lövésből így is sikerült megszerezni a vezetést. Nyomás alatt tartottuk matracosékat, a védők is felcsatlakoztak a támadáshoz és ennek köszönhetően tudott Pepe megereszteni egy bombát, mely igaz, hogy csúnyán mellészállt volna, azonban Insua tett arról, hogy az a lelátó helyett inkább a kapuba kössön ki, innen is köszönjük neki, a visszavágón vendégünk egy sörre. A fiúk ettől láthatóan megnyugodtak és a második gól megszerzése helyett inkább arra koncentráltak, hogy az a gyökér, hogy is hívják? costa mielőbb lezúzzon a vérbe, aki egyébként kb. percenként fetrengett vagy csak szimplán a gravitácó miatt (ha nem tudnátok: Newton ötödik törvénye szerint a tömegvonzás “bunkóparaszt egyedek” esetében nagyságrendekkel nagyobb), vagy Pepéék segítőkészsége miatt. A bíró eleinte nem ette meg ezeket, de idővel, hogy egy hangyányit fékezze az indulatokat megjutalmazta Pepsit egy sárga színű lapocskával, aki ezt nehezen, de tudomásul vette és ennek következtében costát átadta az “aljas faragásban” világklasszis Arbeloának, aki természetesen egyből kezelésbe vette a “brazilból lett spanyolt”. Sunyi taposása csúnyának csúnya volt és ha ezt a bíró látta volna, akkor aligha maradhatott volna fent a pályán a spártai, de megmondom őszintén, hogy sajnálni nem sajnáltam azt a diegogyereket, hisz van egy mondás miszerint mindenki azt kapja, amit ad.

3

A második félidő is kb. erről szólt, bár talán több volt a foci, igaz csak részünkről, aminek eredményeképpen tovább növeltük az előnyünk. Először Di María adott egy csodálatos labdát – mely láttán még Zözi is elismerően bólogatott volna – Jesének, aki szokásához híven okosan értékesítette azt. A végeredményt végül pedig maga Mariska állította be azzal, hogy lemásolta Pepe első félidei alakítását vagyis alkalmazta a “lövésből lesz a gól” nevű alapszabályt, egy köszönet azonban itt is jár az ATM védelmének, név szerint Mirandának. A söröcske természetesen neki is dukál.

2

Luka: veletek meg mi a franc van?!

Az eredményt tekintve maximálisan elégedettek lehetünk, hiszen a 3-0 ahogy a bevezetőben is írtam azt jelenti, hogy tavaly után ismét döntőt játszhatunk, igen ezt kijelenthetjük pláne annak tudatában, hogy a visszavágón nem lehet ott “atudjátokki” köszönhetően annak, hogy ötödszörre is besárgult, aminek Pepe legalább úgy örült, mint a góljának. Ha a mutatott játékot nézem, akkor viszont felemás érzéseim támadnak. Annak nagyon örülök, hogy végre megvolt az egység, végre csapatként küzdöttünk, elég ha csak Luka óriási mentésére gondolunk vissza, annak viszont annyira nem, hogy továbbra is akadozik a támadójátékunkat működtető gépezet, továbbra is probléma a kreativitás “némi” hiánya, ugyanis nem mindig lesz egy olyan egyéni villanás (pl. Dima passza), amely megmenti a csapatot. Mondjuk még mindig jobb helyzetben vagyunk, mint a matracosok, akiknek a játékukban tegnap azontúl, hogy egy piros lapot akartak kiprovokálni és kapott gól nélkül lehozni a meccset semmiféle elképzelést nem véltem felfedezni. Persze a szerencse sem állt melléjük, de hát ilyen ez a popszakma, szerencséje annak van, aki tesz is érte. És mi tettünk érte, főleg Mariska és Jesé révén. Előbbit joggal nevezhetjük a meccs emberének, pedig akkora homály beadással kezdte a mérkőzést, hogy azt hittem lefordulok a székről, vagy kifordulok a fotelből, de aztán bőven kárpótolt azzal, hogy mindegyik gólban oroszlánrészt vállalt és mellette szokás szerint a belét is kidolgozta védekezésben. Ő azon kevesek egyike, akin látszik, hogy szívét-lelkét kiteszi a klubért, pedig a nyakára hozták Bélát és volt olyan idő amikor a közönség is elpártolt mellőle, hogy finoman fogalmazzak. De ő nem foglalkozott ezzel, csak segítette a csapatát és ezt köszönjük neki. Ahogy köszönjük a kicsi Jesének is az újabb gólját és az újabb, agilis jó játékát. Egyszerűen parádés amit művel eddig a szezonban, nálam elérte azt, hogy kirobbanthatatlan legyen, simán pályázik a szezon felfedezettje címére a ligában. Minden rosszban van valami jó, lefordítva: rohadtul nem örülök Cé három meccses eltiltásának, de annak igen, hogy Jesé így még több lehetőséget kap és bevallom őszintén, hogy egyáltalán nem féltem vele a csapatot a bajnokságban.

1

Statisztika: itt.
Videjó: itt és itt.