Nyerünk. Nyerünk? Nyerünk!

2013 Spanish La liga Game Villareal v Real Madrid September 14thKörülbelül így éltem meg a Villarreal elleni gólgazdag labdarúgó mérkőzést. Persze egy órával a találkozó után nem tud, meg nem is akar az ember közhelyeket puffogtatni ezerrel, főleg ha a söröcske is még dolgozik benne. Kellemes kis labdakergetésben volt részünk, és melldöngetésre is van okom, hiszen a kezdőt és Bale gólját is eltaláltam, ráadásul meccs közben sikerült megjósolnom röhögések közepette, hogy Carlo teljesen logikátlanul, és abszolút szürreális módon Alonsót fogja becserélni, mikor van egy ezer fokon égő, bizonyítani akaró Isco, Morata, Varane trió a padon. Emellett láttunk egy “életególját” Gaspartól (Ibai után túl friss az élmény), meg egy gyönyörű röttyintést dos Santostól, de ennyi. A Villarreal azért elég lufin játszott, mi meg gyönyörű gólokat lőttünk egytől egyig. De hajtsunk is, mert ezt az egészet még azért kifejtem picit ahogy illik, meg beteszek pár örömködő képet a meccsről, különben az olvasástól a pici szemetek is ki fog folydogálni.


Namármost úgy kezdődött vala, hogy Bale ott lecsapott bizony a Töketlenkedő Tengeralattjáró szertárosaira, és szegény kis Asenjo fölött beköhintette a bogyót. 7. perc, alaphang. Csak nehogy itt leálljunk! – mondottam, hiszen láttunk mi már 7. percben megszerzett vezetést követően hótunalmas 1-0-ás meccset. De szerencsére nem ez lett. Benzema egy remek beadást követően duplázta az előnyt, és innentől kezdve dőltünk hátra szép igényesen, hogy ez bizony megvan, elvehetetlen, +3, öröm, bódottá. Erre jött Gaspar, és kiköltöztette Pókékat a sarokból, mi meg izgulhattunk újra. Ezzel az eredménnyel végződött az első félidő, de azért a szívünk (a szép összjátékok, a két szél kiegyenlítődése, és támadóink jó teljesítménye ellenére) nem okádhatott virágmintákat, hiszen ad 1: mindössze egy gólos volt az előny, és a Villarreal lélektani szempontból marha jól időzítette a maga rakétáját, ad 2: Marcelo lesérült, akit Coentrao váltott.

miokossag

Amint visszakaptuk a képet, már Coentrao sem volt fenn, a helyét Arbeloa vette át; két balbekkünk művészi szintre fejlesztette az egyszerre történő lesérülést. A második félidő első 15 perce elég eseménytelenül telt (két lap a vendégoldalon), majd jött A Töki és varázsolt: bitangosan pöccintett bele a labdába, s így ismét két gólos volt az előny: hepinessz, repesés, miegymás. Majd jött a teljesen logikátlan Alonso – di María csere, s Apó beállása alkalmából Giovani tarka üdvözlőkártyácska küldése helyett szépen elcsavarta a labdát a jobb kapufa mellé. 3-2: körömrágás, idegbaj, nincstöbbcserénk, madafaka. No de aztán elérkezett a 76. perc, végigrajzolt kontra (KONTRA!), Benzema Jesének, Jesé vissza, a francia meg egyből ki is lőtte a jobb alsót, és itt már érezhettük, hogy meglesz.

egyigazimadridi

Cé kiválása érdekes hatást gyakorolt a srácokra – sokszínűbbek lettünk elöl. Kevesebb lövés, több gól. A meccs egyik szakaszában sem merülhetett fel bennünk, hogy bárcsak játszana Ronaldo, mert a srácok nagyon megoldották a dolgokat a támadó harmadban, jól muzsikált a JeBeBa, hiszen a nagyobb gólhelyzetek rendre góllal is végződtek. Sokkal többet nem is érdemes elmondani a meccsről, bár Bale átemelős gólja szép volt, engem Jesé pimasz kis pöckölése nyűgözött le. Raúlos pillanat volt – egy másodpercre megállt az élet.