Carlito útja

AncelottiutjaJöhet a classico! Akár ezzel az egy mondattal el is intézhetnénk az összefoglalót, mert a mérkőzés még a vele szemben a beharangozóban állított minimális követelményeknek is csak nagy vonakodva volt hajlandó megfelelni. Szinte már a kezdés előtt eldőlt: ez a találkozó bizony semmi pluszt nem fog adni egy átlagos gyengélkedő elleni bajnokihoz képest. A Vincente Calderon lelátóin bőven volt még szabad hely és Simeone is belerotált a csapatba. Az elkövetkezendő 90 percnél talán még az is jobban szolgálta volna a felkészülést a szezon további részére, ha a srácok megnézik a beharangozóban linkelt Zaragoza meccs felvételét, és minden pontos átadásnál csinálnak egy guggolást. Hajtás után azért összeszedünk néhány apróbb meglátást.

Carlo már a kezdővel jelezte: ez bizony az ő estéje lesz! Az olasz ellopta a show-t, magabiztosan húzta be a meccs embere címet: nem csak változtatott a szokásos kezdő felálláson egy papíron 4-3-3-at felküldve a pályára, de lehetőséget adott Isconak, Varane-nak és Illarának is. Mindezt megfejelte azzal, hogy úgy cserélt, ahogy bármely kommentelő tette volna, ezzel tulajdonképpen felérve a szakma csúcsára: újra láthattuk az este folyamán Kázmért; a minden konfliktust végtelenül okosan és elegánsan kerülő Ramost szünetben a biztonság kedvéért lehozta; végül pedig a kilátogatók egy olyan pillanatot láthattak ráadásként, ami még az Olimpiánál is ritkábban van: lecserélte az addigra már kétgólos Cét…

Apropó két gól: emlékezzünk meg a találkozó lényegi eseményeiről is. Ronaldo már a 6. percben 11-est harcolt ki. Az esetnél talán kicsit túl szigorú volt a bíró. Őszintén szólva az élőkép alapján nem fújtam volna be a büntetőt, bár az ismétlést jobban megnézve megvolt a kontakt, de Ronci egy pillanatra elgondolkodott még rajta, hogy tovább menjen-e, így a vége egy elég ütemtelennek ható rángás lett a levegőben. Felderengett egy floorballos játékvezetői élményem, amikor egy be nem fújt büntetőt a bírópárom így kommentált: „már majdnem megfújtam a sípot, de aztán akkorát belehomorított, hogy látván a szándék teljes hiányát továbbot intettem…”.

bale119 perccel később már nem volt ilyen kérdés: Bale-t olyan nyilvánvaló módon sikerült padlóra küldeni, hogy az új szabálykönyvbe valószínűleg bekerül az eset fényképe illusztrációként. A védő szinte meg akarta mutatni a sporinak: „Na, ez egy igazi 11-es!”. CR persze ezt is bevágta, de nem is erre kell majd emlékeznünk az eset kapcsán, hanem Isco zseniális sarkazására, amivel Bale-t elindította végzete felé.

Az elmúlt hónapokban mellőzött spanyolt nem érheti az a vád, hogy lézengett volna tegnap: hajtott, becsúszott, ütközött, sarkazott, passzolt, cselezett. Agilis módon, bizonyítási vágytól fűtve pörgött az egész találkozón. A 2-0-s előny birtokában volt idő mindenfélén elgondolkodni, és a második félidő során belém hasított egy érzés: figyelve a játékát rájöttem, hogy mi lehet a gond Isco-val. Isco egy még éretlen zseni. Amíg Zözi vagy Modric szemrebbenés nélkül választ egyszerű passzokat is, ha arra van szükség, addig Isco ezt a fogalmat tulajdonképpen nem ismeri. Tegnap érződött rajta, hogy minden labdaérintése alkalmával szeretne valami maradandót alkotni: egy jó cselt, egy kötényt, egy sarkazást, egy legalább kicsit komplikált passzt. Ez persze sokszor hibákhoz, tömegbe vezetett labdákhoz és a játékszer elvesztéséhez vezetett. Azt azért nem mondhatnánk, hogy ifjoncunk több labdát adott volna el, mint az Adidas, de van még lehetőség az előrelépésre… Egy játékos „felnőtté válása” szempontjából kulcsmomentum annak felismerése, hogy az egyszerű megoldások is a játék részét képezik, illetve hogy a labda gyors és egyszerű továbbadása több alkalmat teremt majd a nagyszerű pillanatokra is. Nincs kétségem afelől, hogy Isco előbbre lép majd ezen a téren, reméljük megkapja majd a szükséges perceket is hozzá.

A másik felismerés Ronaldoval kapcsolatos. Aligha mondok újdonságot, de tegnap különösen érezhető volt a jelenség: a Robot szoftvere úgy van beállítva, hogy saját szerzett góljaival arányosan növelje a passzolási sebességét és a passzok gyakoriságát, továbbá fordítottan arányosan változtassa a távoli kísérletek valószínűségét. Első két lövése két gólt ért. Ettől kezdve többet és gyorsabban passzolt, mint az elmúlt x bajnokin összesen, és nem bombázott a blokkba sem. Sőt, némi színjáték mellett maradt ideje egy rögtönzött fizikaóra megtartására is a 44. percben.

ronaldo-manquilloA Manquilloval való ütközés egészen horrorisztikusra sikerült, még most is megremeg a kezem, ahogy legépelem ezeket a sorokat. Szép példa volt ez arra, hogy mi történik akkor, ha az egyik fél egyáltalán nem készül fel egy ütközésre, mert az tökéletesen váratlanul éri a vak oldalról. Ronaldo jól ment fel, hatalmas sebességgel érkezett, de még a könyökét sem használta, ami ma sajnos már ritkaságszámba megy. Elsőként demonstrálta a lendületmegmaradás törvényét átadva mozgásmennyiségét az Atletico játékosának, majd bemutatta azt is, hogy mi történik akkor, ha a kifejtett erő hatásvonala nem megy át az érintett test tömegközéppontján: az mivel nincs miben megkapaszkodnia a levegőben, forgásba jön… Eszembe jutott egyik kedvenc jégkorongozóm, Eric Lindros, akinek karrierje – mint arra kanadai ismerősöm rámutatott – azért nem jutott el a neki jósolt gretzky-i magaslatokba, mert rendre leengedte a vállát és a fejét, nem készült az őt érő ütközésekre. Az eredmény: agyrázkódások sorozata… Szerencsére úgy tűnik, hogy Manquillo állapota nem súlyos.

garciaalonsoAz első félidőben az Atleticonak még voltak momentumai: Raul Garcia a 12. percben egyenlíthetett volna egy szép támadás végén, de Casillas aurával kapufára tolta a bogyót. Garcia a játék minden elemében megpróbálta pótolni az eltiltott Costát, de az űr hatalmas volt. Diego Costa helyből bármikor nagyobb tapló, mint Garcia nekifutásból, így a Xabi Alonsoval való összetűzések megmaradtak a halvány kísérletezések szintjén. Szerencsétlen matracosokat egyébként az ág is húzta. Az említett kapufa mellett a 30. percben Garcia blokkolta Diego kapura tartó lövését is. Ezen a ponton szinte már kezdtem megsajnálni az ellenfelet, és némi együttérzést mutatni azokkal a szurkolókkal, akik a spanyol gazdasági helyzetben kifizettek ezért a „derbiért” 60-100 Eurókat.

A második félidőre pusztán az ébren maradás volt a tét már nem sok esemény maradt. Félálomban olyan gondolatok születtek, mint hogy Villa és Diego együttesen annyit ér az értük kifizetett összegek alapján, mint Illara bal vádlija. Érdekes volt látni azt is, hogy Arbeloa és Carvajal néha előbbre volt hosszú perceken át, mint a komplett középpálya és az oda visszalépő Isco, így szinte valami 2-4-4 féleséget felrajzolva a gyepre Iscoval a középpálya bal, Illarával a jobb szélén.

Örömmel konstatálhattuk továbbá, hogy Varane ismét végigjátszott egy meccset. Az elején voltak bizonytalanságai, de aztán fokozatosan feljavult. A kellemes elszenderedésből végül a német riporter óbégatása riasztott fel, amikor Casillas is hozzátette a magáét a nagy nullázós sorozathoz a 82. perc környékén.

A játék képét illetően elégedettek is lehetünk, meg nem is. Gyorsan és pontosan passzolt a csapat, voltak kreatív megoldások és az Atletico néha percekig nem találta a labdát. Ugyanakkor hiányérzet is maradhat bennünk, mert nem sikerült akciógólt lőni, bár kétségtelenül nem volt ráutalva a gárda 5-0-nál. Arbeloa volt talán a legközelebb hozzá, de a túl sok rendelkezésére álló idő megzavarta, így most nem így fejezte be az akciót:

Összességében Carlo remekül használta ki a találkozóban rejlő lehetőségeket, jó volt látni a mostanában mellőzött arcokat és a pályán az őszinél sokkal gyorsabban cikázó labdát. A következő lépésként jöhetnének az akciógólok, aztán márciusban már készen fordulhatunk rá a nagyobb feladatokra. Az elmúlt hónap után úgy tűnik, hogy Carlito jó úton jár!

/Összefoglalót ide kattintva lehet találni. Ha valaki pedig lemaradt volna a meccsről, de megnézné azt, akkor látogasson el a livefootballvideo csodálatos oldalára, ahol minden fontosabb európai mérkőzés megtekinthető teljes hosszában pár órával a lefújás után. Bizonyos országokban 5 percenként el kell viselni 20 másodperc reklámot, de ennyi alighanem belefér. 🙂 /