Atomvillanás

Schalke-RealleadNem irigyeljük a tegnapi meccs után a gelsenkircheni csapat játékosait és szurkolóit (akik amúgy fanatikusak és fantasztikusak, kb. a német drukkerek a szurkolás Aston Martinjai). A Real Madrid bevágtatott habfehér paripákon, levágta a férfiakat, meggyalázta a nőket és a stadion felgyújtása után sóval szórta be a Veltins Arénát. Mindezt tette úgy, hogy tulajdonképpen nem is pörgött a csapat teljes fordulatszámon, egy nagyjából átlagos teljesítmény elég volt a történelmi sikerhez. A csapat még soha nem lőtt hat gólt Németországban és a statisztika fanoknak is egy díszes gyűrűt viselő, diszkrét szőrzettel borított középső ujjat mutattunk. Nem kell itt visszamenni évezredekre, meg nem kell régi meccseket boncolgatni. Megmutattuk, hogy fejben, játékban, csapatszinten és egyénekben is ott vagyunk a tű hegyén.

Az atomvillanás részletei következnek.

Ám mielőtt belemegyünk a részletekbe időzzünk el egy kicsit a múltban, amit kivetítünk a jelenre. Az első gól után a méltán híres Törpe kocsmában hátradőltünk és a meccsre pár percig csak félszemmel sandítottunk, hiszen még mindig bennünk van az elmúlt három év reflexe: megvan a vezetés, Lamborghiniből Trabantra váltunk és berendezkedünk az autópálya legszélső sávját szimbolizáló saját tizenhatosunkhoz. Mou knows, baszkikáim. Csodálatos volt látni, hogy Ancelotti egy másodpercre sem vezényelte vissza a fiúkat. Olyan magabiztosan aprítottuk a Schalkét, hogy ha Fährmann nem mutat be pár bravúrt, akkor 10 van közte. Ehhez képest mit csinált a mágikus José? Naná, hogy 0-1 után megálljt parancsolt a Chelseanak (azután, hogy Mancinivel nagy péniszméregetésben voltak a meccs előtt) és persze a második félidőben kaptak egy gólt, 1-1. Szép volt José. Nálam jobban kevés ember bízhatott feltétel nélkül a Special Oneban, de még akkor is szobrot állítok Carlonak ha a szezon végén nem nyerünk semmit. Egy Real Madridnak ugyanis így kell játszania. Felszabadultan, kreatívan, magabiztosan. Nem pedig gyáván, gyengébb csapat ellen is visszaállva.

Na ennyit erről, lássuk magát a meccset. Carlo nem húzott váratlant, az általunk is megjósolt kezdő szaladt fel a pályára, a hajszált hosszában kettévágó katanákkal. Már az első perctől kezdve mi irányítottunk ahogy azt kell és a tizenharmadik percben már gólt kiáltottunk. A hétvégén egy baráti beszélgetés során (a bombagól előtt) leiparosozott Bale csinált meg egy cselsorozatot, kényszerítőre adta CR-nek, aki sarokkal tette volna vissza a labdát, de a 170cm lábhosszúsággal bíró Santana pálcikáiban egy kicsit irányt változtatott a laszti, pont Benzema elé került, aki köszönte szépen és Fährmann mellett okosan elhelyezve megszerezte a vezetést. Szinte közvetlenül ezután Casillas egy kisebb védelmi megingás után akkorát védett, hogy Endoscopenak minden bizonnyal könnyes lett a szeme és elrebegett egy halk köszönömöt. Ezzel a védéssel San Iker átadta az enyészetnek Victor Valdés gólszüzességi rekordját, Draxler árát pedig levitte 3 millióval. Wenger örült.

Schalke-RealÖFBenzA megúszott Schalke helyzet után Santana próbálta meg a valdési örökbecsűt („Na, Benzemát még kicselezem…”), neki sem jött be, talibán csatárunk pedig bokából somta oda Bélának a lasztit, aki motoros rendőröket megszégyenítő módon szlalomozott a bóják között és kis szerencsével, de megszerezte a második gólunkat is. 10 perccel később Ronaldo csinálta meg sikerrel a cselt, a kapus mellett is ellőtte a labdát, de a kapufa tövéről végül kifelé jött a laszti. Robot nem volt nyugodt, majdnem túlhevült a processzor. Akkor már kifejezetten aggódtunk Ronciért amikor a félidő vége előtt Fährmann egy lehetetlennek tűnő védéssel, ismét hatástalanította a portugál löketét, de a szünetre azért tetszetős előnnyel vonult be a Real. Hogy azután a második félidőben valóban kivéreztesse a németeket.

Az 52. percben végül megtört az átok és Ronaldo megszerezte a maga gólját. Béla indította nagyon szépen, CR gyors biciklicseleit még Lipták sem tudta volna lekövetni, Matip meg pláne, CR pedig ballal a hosszúba küldte a lasztit. Aztán adott egy gólpasszt is szinte rögtön Benzemának, flegmán, sarokkal továbbtolva, a franszia pedig nemes egyszerűséggel elhúzta a kapus mellett és a hosszúba gurított. Ancelotti és Keller is cserélt, a mi cserénk Isco volt, aki Di Maríát váltotta. Az esetnél nehezen észrevehetően, de történt egy kis furcsaság, hiszen Ancelotti megölelgette az argentin észlényt, aki egy ügyes mozdulattal kicsúsztatta Ancelotti belső zsebéből a tárcát, a kézfogásnál pedig az arany Rolex is a vékonyka csuklóra került. Aztán olyan történt ami még nem, a BBC-n kívül is beszállt valaki az örömjátékba, Ramos ugratta ki Balet, aki legjobb esetben is egyvonalban volt a védőkkel amikor a passzt kapta, de a spori nem fújt, a walesi pedig okosan lőtt a kapuba.

Schalke-RealÖFhármasHa már Isco korábban beállt, akkor a meccs végén szerzett egy labdát, amivel Benzema Ronaldot ugratta ki, aki letömte a fél tucadik gombócot a Schalke torkán. Hogy az örömünk ne legyen teljes arról Klaas-Jan Huntelaar gondoskodott, aki valami elképesztően óriási dugót akasztott Casillasnak, sajnos a kapusnak esélye sem volt.

Ezután a győzelem után mit lehet még mondani? Amivel kezdtem. Tényleg meg kell köszönni Ancelottinak, hogy nem taktikázza agyon a meccseinket. Erőből oldottuk meg tegnap is a feladatot, az pedig a Schalkét minősíti, hogy gyakorlatilag a védők és a középpályások szürkébben játszva is jól akasztották meg a támadásokat. Marcelonak, Carvajalnak sem ez volt a legjobb meccse, de tulajdonképpen nem is kellettek, hiszen a támadóharmadban tartottuk a labdát szinte az egész meccsen. A Schalkéra pedig vár a München a hétvégén, Kellerre pedig a gondtalan munkanélküliség a jövő héttől… Nekünk lehet koncentrálni a hétvégi meccsre, a visszavágó után rendezett el clásicóra pedig mindenki rápihenhet, a meccs lefutott.

Köszönjük Carlo, köszönjük Real Madrid!

Összefoglaló: ITT