Nagy lépés

atleticovsrealA hétközi BL meccs, ahogy azt Neil írta volt, másodrangúvá silányodott a ma esténk (délutánunk, matinénk) fényében – annak ellenére is, hogy a Real kivéreztette az Schalke 1-6 04 csapatát, és khm… megnyugtató előnyre tett szert a visszavágó előtt. A könnyed hangolódásra is kevés meccs után most némileg komolyabb feladat elé néz az Ancelotti-legénység, még úgy is, hogy az előjelek inkább mifelénk kedvezőek. Vagy mégsem?

Mindenféle flancolás nélkül olyan most a Real, mint mikor a másodikos kisiskolás betéved az óvodába, és minden elé kerülő homokvárba rúg egy kiadósat, a vakreménnyel küzdő bölcsiseket meg, kik ártatlan pillantásokkal csodálkoznak rá tettére, meg két kiadós, atyai pofonnal küldi lefeküdni. Hogy aztán a kisiskolás mire képes kortársai között, az már más kérdés. Simeone Matracosai kemények, mint az ukrán helyzet, jól alakítják a rájuk kiosztott külvárosi verőlegény szerepét – és e mellett még focizni is tudnak. Veszélyes párosítás, még akkor is, ha az utóbbi néhány hét eredményei azt sugallják, az egyik rugó eltört a Matracban. Diego leigazolása jó példázat a helyzetre a szomszédban: egy, a Calderón környékén már megbukott játékosra bízzák a fazonszabászatot, és ezzel nem csak a megszokott összetételt bontották meg, de azt a kiegyensúlyozottságot is, ami az idény első felében jellemezte őket. Márpedig ez súlyos hiba lehet.

atleticovsreal2Két álmodozó csap ma össze, ahogy a La Liga Loca írta, és a cudar valóságra való ráeszmélés mindkét gárdának meghatározhatja az idény hátralevő részét. Merészet álmodnak a matrac sarkában: bajnoknak lenni a több éve szigorúan kétpólusú ligában nem hogy nehéz, de szinte megoldhatatlan feladatnak látszott, most meg itt ez a szikrázóan kemény Atleti, Costástul, akik levetkőzve az örök vesztes, ámde mindenkire egyformán veszélyes gárda törékeny báját, karnyújtásnyi közelségbe került ahhoz, hogy csak az idény végén ébredjen a csipkerózsika álomból. A Milan legyűrése pozitívumként hatott (Vagy elvárás volt? Jó kérdés, mert ilyen hulla gyenge gárdát Milánóban én még tán sosem láttam…), a bajnoki bukás meg pofonként, de épp ezért mérget vehetünk rá: ma este mindent megtesznek, hogy javítsák a hibát. Piszkos játékért, ha úgy hozza a sors, mi sem megyünk a szomszédba, a hazaiak viszont mindent kötelezően be kell vessenek, ha meg akarják állítani az Arany Álomban élvezkedő királyiakat.

atleticovsreal3Mert hogy nálunk most édes az Álom. Carlo az idény első felét arra használta látszólag, hogy minimális pontveszteséggel, de tökéletesre hangolja a Real Madridot – vagy legalább az ahhoz legközelebb lévő értéket belője. Ide a bökőt, hogy nem vagyok egyedül azzal az érzéssel, miszerint a mostani habfehérek közelebb esnek a Real Madrid ideáljához, mint az utóbbi bő tíz évben bármikor. Attraktív, könyörtelen gárda, van íze, van bűze (miféle sterilitás??), vannak egyéniségek, de a csapat együtt igazi CSAPAT! És épp ezért van bennem félsz: az utóbbi hónapok, a 2014. esztendő eredményei majdhogynem a tökéletesség ábrándjába taszította fiainkat, így egy keserű pofon nagyon nem jönne jól most – márpedig mi lenne keserűbb annál, hogy 63 év óta először bukunk az AtMa ellen oda-vissza. Márpedig, ha tetszik, ha nem, megvan erre is az esély. Vendéglátóink nem lesznek olyan szívélyesek, mint voltak a németek, nem hagynak majd befutható területeket, beindul a csontzene, és a paprikás hangulatból általában nem mi jövünk ki jól. Nagy vizsga lesz ez, ami ugyan nem dönt az egész bajnokságról, de nagy hatással lehet a későbbiekre. Egy esetleges győzelemmel olyan mentális pluszt nyerhetünk, ami kitarthat hosszú távon, egy pofonnal meg lehetne keresgetni az elhullott állakat.

Az Istenek Fegyverzete: Lopez, Carvajal, Ramos, Pepe, Marcelo, Alonso, Modric, Bale, Isco, Ronaldo, Benzema