Dobar dan, moje ime je Luka Modrić!

Luka_Modrić_leadIgazából már nagyon régóta adósak vagyunk (vagyok) egy ilyen poszttal. Természetesen született már róla egy köszöntő, viszont azóta elég nagy utat járt be a keretből Marcika és Mariska mellett a legnagyobb kedvencem (persze Pipa lelépte után). Igazából nem kellene meglepőnek lennie, hogy egy Modric kategóriájú játékos egy Real Madridban is húzóember tud lenni, de valljuk meg őszintén, nem így indult az ő karrierje habfehérben. Olyan játékosként érkezett, aki nem igazán hiányposzton játszik, érkeztekor kihagyott egy teljes felkészülési időszakot, úgyhogy idő és bizalom kellett ahhoz, hogy a madárcsontú, jóképűnek egy masszív acid trip közben sem nevezhető Luka, akkora rohadt nagy istenné váljon a szememben, mint aki ma.

Ha régi beidegződéseket használnék, akkor True Colors: Luka Modric lenne a poszt címe, de látjátok, hogy nem…

Luka Modric bő 28 évvel ezelőtt született Zadarban, az akkori Jugoszlávia területén. Ez a tény azért fontos, mert Luka és családja sok társukkal ellentétben nem menekült el, az apja a hadseregben is harcolt, sőt a nagyapját is elvesztette a háborúban. A sportszerető apa azért el tudta vinni pár edzésre és az NK Zadar csapatában pallérozódott a fiú, pedig ránézésre maximum terepsakkozónak néz ki, mint irányító középpályásnak. 16 évesen aztán a Dinamo Zágráb lett az otthona papíron, mert kölcsönben Boszniában játszott, ahol 18. születésnapja előtt megválasztották az év játékosának. Nem semmi idegrendszer kell azért ahhoz, hogy ilyen idősen, ilyen kultúrával rendelkező náció stadionjaiban tudjon valaki stabil teljesítményt nyújtani. Személyes élményként én Splitben voltam meccsen szurkolóként, a vendég csapat nyert… Hát hogy is mondjam, nem szerettem volna spliti játékos lenni aznap este, mert nem, hogy egy lófejjel volt esély felébredni, de egy egész kibelezett lipicai ménes kinézett a falábúaknak.

Ezután Modric „hazatért” és 2 év alatt bejátszotta magát a csapatba és bajnok lett az együttes, többek között Modriccsal és Mario Mandzukiccsal. Összesen négy idény után elvitte a Spurs, ahol már a legjobbak között tudott fejlődni. Persze továbbra sem lehetett elmenni amellett, hogy milyen nyüzüge is volt a kis középpályás, mondjuk Rio Ferdinand mellett úgy tűnt, mintha a marcona védő egy jótékonysági meccsen gyerekekekkel játszott volna. Szerintem már ebben az időben is kitűnt az, amit én folyamatosan fostam magamból: Luka Modric egy mélységi irányító, nem pedig feltolt támadó középpályás. A Spursnél is itt játszott a legjobban, ez volt a posztja, ez volt az ő játszótere. Ennek ellenére Remegőfejű ’arry alatt feltoltabban játszott, ami tulajdonképpen nem volt rossz döntés, hiszen iszonyatosan jó agya van a játékhoz és persze kiváló passz- és lövőtechnikája is segítette a poszton, de manapság látjuk, hogy nem az volt az ő közege.

Luka_Modrić_RioVilágos volt, hogy egy ilyen csiszolt gyémánt nem fog Anglia Atlético Madridjánál maradni , így jött a képbe a Chelsea. A Tottenham keménytökű és kíváló üzleti érzékkel rendelkező elnöke, Daniel Levy még egy 40 millió fontról szóló ajánlatot is visszadobott. Luka menni akart, nem engedték, böcsülettel végigküldte a szezont, majd jöttünk mink, és 33 millió font környékén megegyeztünk a krobót karmesterről. És akkor itt jött a fejvakarás. Mert az teljesen világos volt akkor is, hogy Modric átlagon felüli játékos, karmester, irányító és persze James Woods női hajjal. De akkor hol a francban is kéne játszania? Hiszen a középpályán olyan sűrűek voltunk, mint Fekete Laci derék és váll között. Itt kezdődött a kálváriája, hiszen Özil – Alonso – Herceg középpálya megbonthatatlan volt Mou megbomlott elméjében. Nem nagyon játszott, a mindig türelmes és kedves spanyol média kapásból meg is választotta a liga legrosszabb igazolásának.

Luka_Modrić_SpursPadról beszállva azonban egyre többször sikerült hozzátennie a játékhoz, gólpasszokat adott, gólokat szerzett. Csereként beállva emlékezzünk mekkora agyeldobóskurvanagy gólt akasztott a piás skót akkor még „szárnyalásban” lévő csapatának. Sajnos José romlott egója megmérgezte a tavalyi évet, Modric pedig nem bontakozhatott ki olyan teljességben, mint teszi azt idén, hiszen még mindig amolyan jolly joker volt: játszott Xabi Alonso helyén, Özil helyén. Középső középpályás volt, de igazi poszt és felelősség nélkül.

Azért, hogy ennyit lássuk a kezdőben és ilyen szinten lehessen a középpálya fineszes vezére a saját kvalitásain, jó és megbízható játékán túl három dolog kellett. Az első Özil távozása, hiszen hiába volt minden mélységi irányítói, irányítói képességgel megáldva a horvát, nálunk az elsőszámú agy a gülüszemű német volt. Ő Mourinho taktikájába sem illett bele 100%-osan, hiszen Özil posztja a klasszikus 10-es, azonban a Real Madrid felállásában nem volt ilyen poszt, ahogy most sincs. Ezért kényszerült a német az oldalvonal mellé vagy épp hátrébb, mint ahogy szerette volna. Az ő kondíciójához, habitusához azonban nem passzolt a gürizős, védekezős, apróbetűs rész a szerződésben, tulajdonképpen teljesen érthető volt tehát, hogy ebből nem kért és továbbállt, az Arsenalban megkapta azokat a privilégiumokat is, amiket itt nem. Az út ebből a szempontból megnyílt Modric előtt.

A második fontos pont volt, hogy Mou távoztával, Ancelotti érkezésével az alaptaktika hellyel közzel ugyan maradt, viszont a belső középpályás rendszert az olasz iskolán nevelkedett Carlo átalakította. Ugyan érkezett Isco Özil helyére (pontosan ugyanúgy neki sincs meg a posztja ahogy a németé sem volt), de a csapatmozgatási feladatokat alapból hátulról képzelte el az olasz, mint Pirlo tette azt a Milanban. Ebbe a felállásba és ebbe a háromszereplős középső rétegbe már vígan passzolt a 100-as Marlborot a zuhany alatt gond nélkül elpöfögtető Orrkirály, főleg úgy, hogy ez a részünk talán a liga legkreatívabb triója jelenleg. A harmadik pont pedig Xabi Alonso augusztusi sérülése volt, hiszen a Rőt egyik legnagyobb erőssége a higgadt labdatartás, játékszervezés és az összekötő kapocs szerepe a védelem és a támadóharmad között. A közel háromhónapos kihagyás mindenkit megijesztett, de Luka ekkor kapcsolta be a Hero-módot és győzött meg mindenkit arról, hogy teljes mértékben alkalmas a karmesteri szerepre.

Luka_Modrić_RealXabi Alonso kiöregedése már nem is tűnik olyan ijesztőnek (még akkor sem, ha az egy az egyben helyettes Illarramendi azért még koránt sem mérhető hozzá), van aki összefogja a népet. A testcseleit, jobb küllővel lazán emberhez varázsolt passzait, cselezőképességét öröm nézni, ahogy azt is, hogy abszolút nincs megszeppenve és irányítja a védelem előrejátszásait csakúgy, mint a támadók visszazárásait. 100-ból 99-szer megjátszható és nem emlékszem olyan esetre, amikor apró termete ellenére elnyomták volna. Ancelotti azt is okosan építette fel, hogy a darabos és lassú Xabi, a kreatív, de a passer szerepében kevésbé dinamikus Modric mellé kell egy kombinatív játékra képes, gyors ember, aki viszont védekezésben is pótolja a defektes banyatankkal közlekedő baszk és az alkalomadtán fentmaradó horvát hiányosságait. Dima ebbe a szerepbe szerintem tökéletesen beleillik.

A poszt apropója amellett, hogy belenézzünk a Modric-aktába az, hogy kijelentsük: a mélységi irányító posztja – ha minden jól alakul – akkor évekig biztosított. Sok sikert kívánunk és hasonlóan mágikus folytatást szeretnénk!