Kicsi, de fontos lépést tettünk tegnap este a bajnoki cím felé azzal, hogy levertük a Levantét, mint vak a poharat. A jósolt gála bár elmaradt, de kétség sem férhetett a győzelmünkhöz, nagyon magabiztosan, esélyt sem adva gyűjtöttük be a 3 pontot, ahogy egy bajnokcsapathoz méltó. Szegény Caparrós helyében el se utaztam volna ide, ugyan a taktikája világos volt, mint a nap, miszerint a buszukkal nem a kinti parkolóban parkolnak le, hanem bent a Szentélyben a kapujuk előtt, de nagyon jól tudta, hogy ez kevés lesz és kevés is lett. Őszintén megmondom, hogy számomra hatalmas rejtély a 10. helyük ilyen játékkal, persze baromi nehéz feltörni a bunkert, ez nem vitás, de talán a kulcs Keylor Navas lehet, aki ma is gondoskodott arról, hogy a nyáron elvigye egy topklub. Bővebben mindenről a hajtás után!

Carlo nem bízta a véletlenre a mai három pontot és felküldte a legerősebb kezdőt a pályára a López – Carvajal, Varane, Ramos, Marcelo – Modric, Xabi, Dima – Bale, Benz, Cé formában. A meccs meglepetésre különféle reklámokkal kezdődött, már kezdtem aggódni, hogy én néztem el az időpontot mire bejött a kép Matuz Krisztián “Elnézést, de mi a reklámokból élünk” című mondatával. Öt perc telt el, de állítólag nem maradtunk le semmiről, mondjuk ha őszinték akarunk lenni, akkor elég lett volna az első tíz perc után leadni a meccset, ugyanis az első valamire való esemény csak ekkor történt, Mariska első vagy második szögletéből ki más, mint Cé fejelt a kapuba, ezt még Navas sem védhette. Leállni nem álltunk le, mert nem volt honnan, ugyanis eddig sem volt olyan nagy az iram, inkább csak tartottuk a labdát (71,4%) és vártuk a lehetőséget az előny növelésére, amelyre Di Márianak volt esélye, de a Benzemától kapott passz után hosszan vette át a labdát, így maradt az 1-0, ahogy maradt Karim helyzete után is. Aztán a varjú került a főszerepbe azzal, hogy a Varane-ba beleszálló állatnak még csak lapot sem adott, a francia nem hiába ütötte a földet mérgében, hisz nemrég tért vissza hosszú kihagyás után és kurvára nem hiányzott volna ha újra lesérül úgyhogy ezt megúsztuk, a biztonság kedvéért azért Ancelotti a második félidőben lehozta. Ha már második félidő, az elején egy tetszetős támadás után Marci köszönt be, van is róla egy gifem.

Illett már..

Ramosnak két feladata volt tegnap, az egyik, hogy ne kapjon gólt a csapat, a másik pedig, hogy gyűjtsön be egy színes, lehetőleg sárga színű lapot, jelentem mindakettőt megoldotta, igaz, az utóbbi elég nehézkesen jött össze. A 2-0 után, de még a kiállítás után sem változott érdemben a játék képe, vagyis továbbra is brutálisan nagy fölényben voltunk és csak az isteni szerencsének, na meg Keylor Navasnak köszönhetően nem tudtunk gálát rendezni, pedig a helyzeteink bőven megvoltak, hisz gondoljunk csak Marci lövésére vagy Karim kapufájára és ziccerére, de még Roncinak is volt egy kapufája. Nos, ezt elégelte meg a valenciai Devecseri és Marcelo (ami megint hova ment?) beadását bravúrosan a saját kapujába jutatta, mi ezt köszöntük szépen és a kijáratnál egy sörrel honoráltuk. Ezzel véget is ért a meccs, a becserélt Isco és Jesé már nem osztott, nem szorzott, tehát a vége 3-0.

Ami feltűnt a játékunkkal kapcsolatban az megint az a rengeteg beadás, persze egy olyan ellenfél ellen, amely teljesen beássa magát a kapuja elé és az ördögnek/istennek sem akar kijönni onnan, sőt, még akkor sem, amikor jelentős hátrányban vannak, akkor ezzel (is) kell operálni, de néha a szélsőink lehetnének higgadtabbak, azaz nem kell ész nélkül csak azért is benyesni középre (mikor pl. senki nincs bent), mint teszik a Manuban Valenciáék. Igaz, szerencsére ott még nem tartunk.

Kicsit pontosabban, gyerekek!

A meccs legjobbja címre többen is pályáznak, jól jászott Ramos, Alonso, Marci, Cé és a gól nélkül maradt Benzema is, én utóbbit választom. Most már nyugodtan kijelenthetjük, hogy Karim feltámadt hamvaiból és jobbnál-jobb meccseket játszik úgyhogy már csak azért kell szorítanunk és imádkoznunk, hogy ez kitartson a szezon végéig a legnagyobb/legfontosabb
meccsekig. Vamos Karim, jó lesz ez!

Ezt hívják kiszolgálásnak..

És azt hiszem úgy illik, hogy ha valakit a rossz vagy visszafogottabb játéka miatt kritizálunk, akkor dicsérjük meg amikor jól is játszik és csapata egyik legjobbja. Igen, Xabi apóról van szó, aki ilyen mérkőzéseken – amikor az ellenfél kevésbé helyez nyomást rá és kevésbé kell a védekezéssel foglalkoznia – aranyat ér, nagyszerűen szervezte a játékot hátulról és mozgatta a csapatot. Aztán, hogy a Bayern ellen mire lesz ez elég, majd elválik.

Összeségében – ha nem vagyunk telhetetlenek – elégedettek lehetünk, mind a mutatott játékkal, mind az eredménnyel. A következő fordulóban nyerni kell Málagaban, majd a Schalke ellen lesz egy nyilvános, remek, átmozgató edzés és akkor a legnagyobb nyugalommal fogadhatjuk a katalánokat a Szentélyben, ahol ha győzünk rohadt jó pozícióba kerülünk, mert adott esetben a BL nagy ütközeteire lehetőségünk lesz tartalékolni egy-egy bajnokin, de inkább nyerjük meg az összes mérkőzést a hátralévő időben és hagyjuk meg ezt a “tartalékolást” annak aki kitalálta.

Videjó:

/Carvajalnak nincs nagy baja, 2-3 nap múlva visszatérhet, ez lemaradt./