Alibi

MAlagaleadNeil tanár úr egy valamit elfelejtett elárulni kiváló beharangjában: nem csupán a Cipész töltötte lázas vedeléssel az előző éjszakát, hanem a teljes Real Madrid Tánckar is! Ez még nem lenne baj, de minderről a hazaiaknak senki nem szólt egy szót se, és úgy jöttek ki a pályára, mintha komoly előadásra készülődnének…

No persze,  nem lehet mindig jól játszani. Na, de tényleg, ezt a tételt valószínűleg fiaink is hallották. Jön a Klasszikus, itt, a mezei bajnokin meg annyi a lényeg, hogy ne hibázzunk, minden másodlagos ezen túl. Ez össze is jött, de aki azzal a szándékkal ült le meccset nézni, hogy kiélvezi kedvencei játékát, maximum akkor örülhetett, ha Málaga drukker. Az, hogy Cé tegnap előszedte a ’csakazértismindenténrúgokkapura’ hozzáállását, még egy dolog, de hogy e mellé Isco ’amitlehetelbaszok’, Modric ’rápihenekaklasszikusra’, Béla meg ’fújjákmárlegyorsanúgysepasszolegyszerseRonaldo’ üzemmódban döcögött, már erősen rányomta a bélyegét a játék képére. Szegény Alonso volt tán az egyedüli, aki pörgött, mint a ringlispil, de kellett is – nélküle akár fel is kerülhetett volna a szopóálarc. (Igen, Benyát direkt nem említettem, ő viszonylag aktív volt, míg ki nem esett…) Még szerencse, hogy főleg a második félidőre korlátozódott az igazi balfaszkodásunk, ennyi időt hagyott Ancelotti arra, hogy a védelem is gyakoroljon kicsit.

No, drágám, milyen volt a meccs?

463463456

Ellenben a hazaiak úgy húzták a nótánkat egész este, mint aki a kiesés elől menekül (és tényleg!); a flegmázásunk segítségével az utolsó percig szorossá is, izgalmassá is tették a meccset. Ez egyrészt jó, hisz azért elég ritka, hogy még a 90. percben is azon izguljunk a csapatok java része ellen, hogy be ne makkoljanak egy egyenlítő találatot, másrészt meg rossz, mert a szívem minden egyes ilyen mérkőzés után pacemakerért kiált. (Jó, az igazsághoz hozzá tartozik, hogy hiába lődöztek rá negyvenről mindent, amit lehetett, a Pepe-Varane tengely kisebb megingásokkal ugyan, de jól állta a sarat, és alig tudok olyan valódi helyzetet megemlíteni, amikor igazán kilengett a lóláb.) Meg persze azt is hozzá kell tennem, valamivel nyugodtabban várnám a több, fontos kérdésről döntő Klasszikust, ha azt látnám, Cé bármilyen helyzetben is legyen, tisztában van a passz fogalmával, hogy Modric akkor is tud atom nagy király lenni, mikor az ellen komoly nyomást fejt ki rá, és hogy Béla nem megy le leszarom üzemmódba, csak mert Cétől nem kap zsugát.

A Málagának szerencsére csak a szimpatikus vesztes szerepe jutott, mi meg gyorsan felejtsük is el az egészet. Hét közben jön a majdhogynem tét nélküli BL visszavágó, ahol már valószínűleg a Castilla is meg tudná tartani az előnyt, a Nagyok meg tartogassák minden erejüket a Barca ellen – ott lesz igazán szükség rá.

Videjó >>