A mozgás törvényei

Minden test nyugalomban marad vagy egyenes vonalú egyenletes mozgást végez mindaddig, míg ezt az állapotot egy másik test vagy mező meg nem változtatja.”
-Newton-

Ballonramp2Newton fenti gondolata eredményeként tehát ha egy golyót eldobunk az égitestektől távoli kietlen űrben, akkor az változatlan sebességgel, egyenes vonalban fog tovább szállni. Ez természetesen nem ilyen egyszerű a Földön, ahol egy szabadon elgurított golyó is megáll előbb-utóbb a rá ható súrlódási erők és a közegellenállás eredményeként. Kivéve, ha folyamatosan visszaadjuk neki elvesztett sebességét valamilyen külső erő segítéségével, egyre-másra tovább pöckölve. Hogy miért írom mindezt?

Jelen pillanatban a Real Madrid egy nagy, csillogó golyó, amit minden meccs elején jól meglöknek. Kezdetben ellenállhatatlanul, olajozottan gördül előre, majd szépen lassan fékeződik, míg végül néha az őt körülvevő közeg ellenállásától függően akár végleg meg is állhat… Tegnap is meg volt a kezdeti henger: futószalagon érkeztek a lehetőségek. Benzema mind a négy nagy helyzetét letudta 25 perc alatt, melyekből kettőt illett volna értékesíteni. Sőt, kár lenne Benzemára leszűkíteni az elemzést: az egész csapat kialakította az összes igazi helyzetét az első félidő végére. Ha visszagondolunk a hétvégi derbire, akkor ott is hasonló kép tárulhatott a szemünk elé: a helyzetek gyakorisága és minősége az idő előrehaladtával folytonosan csökkent a kiállítás előtti időszakban is.

Mi lehet ennek az oka? Józan paraszti ésszel csak néhány dologra lehet gondolni, vegyük őket sorra.

1. Elfáradnának a srácok? Ezt azért ezen a szinten nem lehet elképzelni, legalábbis nem fizikai értelemben és semmiképpen sem a 25. percre.

2. Ennyi ideig tart az ellenfélnek, hogy felvegyék a tempót, hogy lereagálják a madridi játékot és alkalmazkodjanak hozzá? Meggyőzőbben hangzik. A probléma ezzel az, hogy miután mindez megtörténik, csapatunk nem tud váltani, nem tud reagálni, nem tud újat húzni. Az egyre viszkózusabbá váló közeg szép lassan elkezdi orvul megfosztani a golyót eredeti sebességétől.

Newton szellemében ilyenkor nincs mit tenni: valahogy meg kell lökni a fáradó golyóbist, mely kétségkívül Carlo feladata lenne. Di Maria és Jese távollétében azonban be kell látnunk: erre vajmi kevés lehetősége volt az olasznak. Már a második félidő elejétől fogva repesve vártam Isco beküldését, de mindez semmilyen érdemleges előrelépést nem hozott. Egyetlen számomra észrevehető változás történt a 90 perc során, mégpedig Marcelo feltolása a második félidőben, mely legalább 4 alkalommal sanszot teremtett a közvetlen helyzet kialakítására. Ez egyébiránt éppen a második félidőben kialakuló helyzetkezdemények 100%-a. (Egy alkalommal a pad mellett idegesen álló Zidane-t mutatta a kamera: ahogy a kommentátor is rámutatott, aligha ártott volna a beállása a 80. percben.)

A Real Madrid legnagyobb problémája, a zárt védekezés feltörésére való képtelenség továbbra is létezik és megoldásra vár. Ez az előrelépés kapuját őrző gordiuszi csomó.

3. Ennyire kiismerhető lenne hát a csapat? 

Lehetséges… Vannak ráutaló jelek bőséggel. Bale és CR becsülettel próbálkozott, de összesen 11 olyan esetet számláltam, amikor a fut-fut–cselez-fut-majd lesz valami/lő algoritmus futott le a két szélsőnél, holott ha a képernyő előtt nyilvánvaló volt, hogy mi fog történni, akkor alighanem a világ legjobbjai közé tartozó Sevilla játékosoknak sem lehetett túl nehéz mindezt kitalálnia. Mindezek a szituációk összesen 4 teljesen felesleges lövést – a 11 kérdéses esetbe természetesen nem számoltam bele a második félidőben megkísérelt átlövéseket, mert azokban a helyzetekben próbálkozni kellett – és 2, nem túl jó helyről elvégzett szabadrúgást hoztak a konyhára számos labdavesztés mellett. Sok ez a szám, és alapvetően könnyíti meg az ellenfél dolgát, legyen bármily zseniális is a két úriember.

Ezzel együtt az első félidőben sikerült 14 lövést elengedni, amiből 7 kaput is talált, 3-4 pedig valóban nagy helyzet volt. Jól jellemzi az összképet, hogy a gólt ráadásul nem is ezekből, hanem egy szerencsésen pattanó szabadrúgásból sikerült megszerezni.

Carlos BaccaMerőben mást mutat a Sevilla statisztikája. Az andalúzoknak tulajdonképpen kettő, azaz kettő igazi gólhelyzete volt – olyan, amit illik belőni –, melyekből éppen kettőt értékesítettek is. A mérkőzés fennmaradó részében hihetetlen szervezettséggel és türelemmel zárták le a területet a labdát körbe pofozgató fiaink elől. Tették mindezt úgy, hogy nyáron mindösszesen 16 játékos érkezett a keretbe, melyből 25 távozott a Sky riportereinek elmondása szerint. Nem kis eredmény ez Unai Emery-től. Különösen szimpatikussá tette játékukat, hogy a szoros védekezés hosszú perceit gyönyörű villanások – főleg Rakitic révén – szakították meg, illetve hogy a betonvédelmet szögesdrótok nélkül húzták fel: gyakorlatilag keményebb belépő nélkül telt el a 90 perc.

Kanyarodjunk vissza azonban a helyzetkihasználáshoz: nehéz nem észrevenni, hogy mennyire erőből próbálja megoldani a csapat a ziccerek értékesítését. Jese briliáns pöccintései, remekül helyezett lövései valahogy nem ragadnák át a csípőből, lehajtott fejjel tüzelő társakra. A legfélelmetesebb példát Bale szolgáltatta, aki éles szögből a már rég előtte álló kapusba bombázott a 42. percben, holott Marci és Ronci is érkezett a túloldalon. Már-már szürreális jelenet volt ezen a szinten. Üdítő kivétel volt a meccs legszebb második legszebb jelenete: Ronaldo gyönyörű emelése Illara zseniálisan belöbbölt labdája után. A baszk jól játszott, és bár elsőre meglepődtem, amikor Isco helyett a kezdőben láttam, de érezhetően egyre hasznosabb és magabiztosabb, bőven a jobbak közt volt a tegnapi napon. Mindössze 50 másodpercet kellett várni arra, hogy gólt akadályozzon meg, és a hétvégi védekezést látva teljesen logikus húzás volt Carlotól a középpálya megerősítése.

Időzzünk még el egy kicsit az említett belöbbölt labda másik végén is: a csapat talán elkényelmesedett a helyzetek kapcsán. Többnyire rengeteg van, mindig lehet azt gondolni, hogy lesz majd másik. Úgy szórjuk el őket, mint egy olajsejk a milliókat. Ez egyfajta tompultsághoz, az élesség elvesztéséhez vezet, amit például egy Sevilla csatárnak meg kell őriznie, hiszen egy kihagyott ziccer után nem tudhatja lesz-e még ilyen aznap… Ezért óriási probléma, hogy az élcsapatok átmasíroznak a mezőnyön, és csak néha kényszerülnek öldöklő csatára. A beharangozóban felemlegetett 2007-es versenyfutás során a végső győzelemhez 76 pont kellett. Éppen annyi, amennyit már a következő fordulóban elérhet az éllovas. 21 megszerezhető ponttal a szezon vége előtt. Elgondolkodtató adat…

Emlékezzünk meg a jó teljesítményekről is, mert volt ilyen is. Miközben Ramos madridi pályafutásának 36. eltiltását töltötte (!) a 19. pirosa (!!!) után, melyek közül a harmadikat szerezte az ősi rivális ellen (khm…), Varane és Pepe remekül oldották meg feladatukat, sőt, még indításokra is vállalkoztak, kifejezetten aktívak voltak. Pepének értelemszerűen nem róható fel a második gól: ott volt, ahol lennie kellett, pechére ez csak annyira volt jó, hogy Rakitic halhatatlanságba vezető, Bergkampot megidéző mozdulatát közelről láthatta.

1-1-carlos-bacca-sevilla-v-real-madrid-vineAz első gólnál pedig mind a két középső védő még beadásra várt a pontrúgást követően az ellenfél térfelén. Ezzel együtt nem lehet szó nélkül hagyni, hogy a vasárnapi meccs után újabb két olyan eset fordult elő, amikor az ellenfél csatára gond nélkül tudott középen két ember közül kibújni. Mind az emberek felvételével, mind a lesreállítással problémák vannak, érezhetően nehezen tudunk mit kezdeni a kontrákkal, ami minimum aggályos egy Dortmund elleni párharcot megelőzően.

Érthetően le vagyunk sújtva, hiszen pokoli nehéz helyzetbe került a csapat. Az expedíció nem hogy letért az alaptáborba az orom megtámadása előtt, de még kivárt kora délutánig is az indulással, hogy igazán kérdéses legyen a cél elérése az éj leszállta előtt… Simeone hordájának és a katalánoknak összesen 7 pontot kellene már elszórniuk a madridi ünnepléshez, melyből pusztán a matematika törvényszerűségei miatt 3 vagy 4 elveszik majd az utolsó, egymás elleni mérkőzésükön. Nem lehetetlen további hármat találni a versenynaptárban, de figyelembe véve, hogy az eloszlásnak is megfelelőnek kell lennie, már sokkal nehezebb a feladat. A katalánok igen jó helyzetben vannak, melyet azonban jelentősen rontott Valdes sajnálatos sérülése… Mielőbbi felépülést kívánunk a kapusnak, aki így nem csak a VB-ről marad le (ahol így Diego Lopez minden épeszű számítás szerint leülhet majd a padra megkoronázva türelemről és kemény munkáról szóló, emberileg is példaértékű karrierjét), de talán többet pályára sem lép majd abban a csapatban, amelynek aranykorának egyik kulcsfigurája volt. Nem olyan befejezés lenne, amit érdemelne, szorítunk neki, hogy ne így legyen!

k2

Tegyük azonban félre a számolgatást és esélylatolgatást egy pillanatra. Ez a vereség fájó, de a gárda teljes mértékben csak magának köszönheti, nincsen semmilyen olyan tényező, ami elhomályosíthatná a tényeket. Még az egészen kirívóan jól fújó játékvezetőt is csak dicsérni lehet, ami óriási szerencse, hiszen így tényleg lehet a kiküszöbölendő hibákra fókuszálni. Amikor Carlót kinevezték, bevallom: nem örültem. Eszembe sem jutott, hogy akár itt is tarthatunk majd áprilisra fordulva. Az előszezon után már rózsaszínben láttam a világot, hogy aztán októberre ismét a BL indulást tekintsem az összes elvárásnak. Január aztán ismét elültette a fejünkben a triplázás gondolatát, hogy aztán most megint üveges szemmel meredjünk a monitorra. Egy nagy érzelmi hullámvasút a szezon mind nekünk, mind a játékosoknak, de minden irónia nélkül klasszikust idézve: az előrelépés azért megkérdőjelezhetetlen a szezon elejéhez képest. Rengeteg mér a hátralevő munka, hiszen ahogy ebből a posztból is látszik, számos makacs hiba ragadt még a gépezetben, amelyek kiküszöbölése évek óta halasztódik, de az eddig látott tendencia alapján van remény, még ha most haloványabbnak is tűnik.

Newton III törvénye a hatás-ellenhatás elvéről szól: reménykedjünk benne, hogy a gárdát ezen a héten ért negatív hatások megszülik majd a levont tanulságok nyomán megszülető ellenhatást. Nincs más hátra, mint tovább lökdösni a golyót…

/Összefoglaló és teljes meccs egyaránt innen érhető el./