Nyugoccság, kálmá, miegymás

calmacalmaNa, most hogy berámoltam a jó meleg husilevest ebédre, leseggeltem a gép elé, hogy pötyögjek valamit a Rayo elleni meccsről. Csakhogy más dolgok kavarognak most a fejemben, az elmúlt hét történéseit és a velejárókat nem bírom kiverni a fejemből. A mai meccs konkrétan néhány sorban elintézhető beharangozás szempontjából: A Rayo még veretlen márciusban, a legutóbbi öt meccséből négyet megnyert, egyen leikszelt. Játékrendszere 4-2-3-1, veszélyes támadásainak jelentős részét a bal oldalon szokták vezetni. Rengeteg passzal és jelentős százalékú labdabirtoklással jellemezhető a játékuk, melynek kulcsfigurái a középpálya motorja, Trashorras, illetve az Atléticótól kölcsönben játszó 19 éves Saúl. Kapusuk általában a két szélsőhátvédhez passzol kirúgásnál, felívelt labdái rendre célt tévesztenek, így érdemes lenne kirúgásnál nagyon odafigyelni a pálya oldalsó részeire. Nekünk érdemes lenne gyorsan felhozni a labdát, ha a tizenhatos előtt nekiállunk buzizni passzolgatni, azzal várhatóan nem megyünk majd sokra. Szóval ennyit a látogatókról, nálunk mindenki egészséges, ismer mindenki mindent, így nem erről lesz szó a továbbiakban, hanem a csapatot körülvevő őrületről, ami cirka egy hete megy.

“A bajnokság immár teljesen reménytelen. Az elmúlt két meccsen kikaptunk, mostanra fél Spanyolország megelőzött minket, így gyakorlatilag alig pár százalék esélyünk maradt arra, hogy a mi srácaink nyakába kerüljön az aranyérem.”

“Ez csak két meccs volt, hogy meritek kritizálni a csapatot, a hosszas veretlenségi sorozatnál bezzeg örültetek, mint majom a farkának. Szánalmas, nevetséges hogy két eredmény után rögtön temetni kell mindent és mindenkit.

Körülbelül (tartalmát tekintve) ezzel a két véleménnyel van tele a világháló. Minden szurkolónak megvan a maga igazsága, de nem tudok egyetérteni egyik véleménnyel sem. Három olyan csapat van jelenleg, akit simán bajnokká koronázhatnak a szezon végén és mi is ott vagyunk köztük. Tény, hogy nem éppen a legjobban sikerült az elmúlt két meccs, de azért pontlevonást nem kaptunk az eredmény miatt. Úgyhogy eléggé kisarkított az a vélekedés, hogy “elúszott az arany” meg hogy “ebből csak bronz lesz“. Felesleges és bicskanyitogató ilyeneket állítani. Mindazonáltal a lemez B-oldalán is hamiskásan szólnak a hangok, ugyanis látható volt az is az elmúlt két meccsen, hogy probléma bizony volt. Méghozzá látható. Az ilyet pedig igenis ki kell mondani, kritizálni kell, de kulturált keretek között és építő jelleggel! Igenis kijelenthető, hogy az elmúlt két meccsen halovány árnyéka volt önmagának a csapat (és különösen a védelem), de ebből nem következik egyenesen arányosan az, hogy ennyi fordulóval a vége előtt az esélytelenség nyugalmával játszhatjuk a bajnokikat. Szóval mind a két fent idézett megközelítés falsnak hat a csapat jelenlegi helyzetében.

marisalegjobb

Ancelotti és a játékosok felelőssége egyaránt felfedezhető az elmúlt két meccsen, kezdjük a mesterrel. Ami most már egészen bizonyos, hogy Carlo nem tud eléggé hatékonyan és tökösen belenyúlni a meccsbe. Nem tud. Van egy remek keret, de ha megy a szekér, váltásai sablonosak, ha meg meleg a pite, akkor egyenesen borzasztóak. Ezzel függ össze a másik említésre méltó történet, Xabi Alonsóé, akihez az olasz nagyon ragaszkodik, pedig Apó teljesítménye a közelében nincs a tavalyi önmagához sem. Így a Rayo ellen én nem kezdetném, de nem lepődnék meg rajta, ha mégis a kezdőben találnánk és a füvön szaladgálna 90 és egynéhány percig. És itt elérkezünk az esetleges alternatívához, Illarramendihez, aki hiába fiatal, azért már abban a korban van, ahol stabil kezdő szokott lenni az ember, de ehelyett kap 25-30 perceket (ha kap). Ha már fizettünk egy valag pénzt a tökösért, Alonsónak meg kiderült, hogy mégsem a szakállában van az ereje, Khedira nem bevethető, akkor mégis miért nem hallhatja még mindig a kezdő sípszót a pályán? Mi az indok? Nem értem. Ehhez a témakörhöz persze oda lehetne kapcsolni az Isco- és Casemiro-témakört is, de azok nem az elmúlt két meccsel hozhatóak összefüggésbe.

Ha most jön az a rész, hogy faszé kötök bele Ancelottiba, meg biztos visszasírom Mourinhót, az hatalmasat téved mert nem. De vannak olyan erényei mindkettőnek amit szerettem, de a másikba nincsen meg. Én inkább előresírok valakit, de erről majd kicsit később. Szóval Szemöldök húzott jókat is, a rendszer váltása, di María átképzése, és a tény, hogy továbbra is három trófeára van esélyünk még mindig az ő pozíciójának helyességét támasztják alá. De a tény, hogy az esetek többségében nem tud menetközben időben változtatni a dolgokon, illetve, hogy nem helyez megfelelő hangsúlyt az ellenfél erősségeinek és gyengeségeinek kihasználására… nos az nem túl biztató, és később még vissza is üthet. A játékosok felelőssége persze úgyszintén vitathatatlan a Barca és a Sevilla ellen. A hat kapott gólunkból négyet abszolút meg lehetett volna előzni, a Barca elleni eltolódást, és az Iniesta buktatásából összehozott tizenegyest egyértelmű, hogy el lehetett volna kerülni, de a Sevilla két góljánál is elég lett volna egy szimpla taktikai fault (mondjuk egy laza vállas) Reyes és Rakitic ellen, és akkor Bacca nem kerül egyik esetben sem gólhelyzetbe. Hogy ez visszavezethető e az ellenfélből való felkészülés hiányosságaira, azt nem tudom, de valószínű, hogy ez csak a kisebbik része a tortának.

szemöldökmaestro

Az tehát egészen biztos, hogy nem az elmúlt két meccs alapján kell megítélni a szezont, viszont az itt történteket is meg kell említeni, és le kell belőlük vonni a tanulságot. Kérjük vissza a veretlenségi szériánk során tapasztaltakat, a védelem koncentrációját, középpályánk kreativitását, támadóink hatékonyságát, és a bravúros hárításokat a kapuban. Az arany még meglehet, egy lépcsőfok csupán az öt meccse veretlen, és a labdára ráülő Rayo, de hazai pályán ne jelentsen gondot.

Ja igen, még egy kis tököt Szemcsinek. Mer az kell, ilyen 90. perces Modric – Morata cseréktől nem szeretnék az intenzívre kerülni. Hozzon haza legalább egy serleget, amit Ramos berepíthet a vereshetes alá, és készítse elő azt a terepet a Real Madrid következő évtizedét nagyban meghatározó edzőfenoménnak, Zinedine Zidanenak.