Kockázatelemzés

real-dortmundIsmeritek azt a viccet, hogy zuhan lefelé egy ember a 100. emeletről, és zuhantában minden emeletnél elmondja – Eddig minden rendben!? Kicsit hasonló érzésem van Ancelotti idényével kapcsolatban is. „Kikaptunk Barcelonában, talán hiba volt Ramos középpályásként szerepeltetése, de ettől még minden rendben!” „Kikaptunk a városi rivális ellen otthon, de még az út elején járunk, minden rendben!” „Nem voltunk képesek kezelni a Matracosok által keltett feszültséget, ez okozta a pontvesztést – de ettől még minden rendben!” „A Barca ugyan otthon vert bennünket, de a végsőkig harcolni fogunk, hogy visszaszerezzük elvesztett előnyünket – minden rendben!” „A Sevilla ellen képtelenek voltunk a saját focinkat játszani, a betömörülő ellenfél ellen nem volt befutható terület, és két kontrából (két kapura lövésből) két gólt kaptunk – de nem adjuk fel a harcot!” Hát, akkor minden rendben…

Igen, igazságtalan vagyok, hiszen azért nem egy, nem két kiválóan sikerült meccsünk is volt idén (sőt…), talpon vagyunk minden fronton, Mr. Szemöldök remekül kitalálta nem csak Modric, de Mariska posztját is, mégis… Az utóbbi pár hét (vagy, mondjuk, egy hónap) alapos cipőnyomokat hagyott lelkem toprongyán. Először kihagytuk a ziccert, hogy letörjük a városi rivális reményeit – noha a bombaforma önmagáért beszélt. Aztán nem törtünk korszakot, sőt, helyette oda-vissza leszívtunk a Barca ellen, hogy aztán a Sevilla elleni töketlenkedéssel nyert helyzetből kullogókká avanzsáljunk. Hogy miért fontos ez pont most? Valami, talán a legfontosabb nem változott a Real háza táján: a mentális gyengeség. Márpedig a ma esti negyeddöntőn a Real legnagyobb ellenfele nem a Dortmund, hanem saját maga lesz.

A Borussia ezer sebből vérzik – ráadásul ezt nem én mondom, hanem a BVB-blog főmeistere, wmitty, még ha más szavakkal is: „a tavaly tavaszi Madrid-derbik sárga-fekete kezdőjéből mindössze négyen vethetők be most is…”. Azt a sérüléshullámot, melyet Kloppóék darazsait sújtja, valószínűleg a világ bármelyik gárdája nem csak megérezné, de meg is szenvedné. (Hab a tortán, hogy Lewandowski eltiltásának hála nem csinálhat komplett idiótát újra Pepéből az egyik legfőbb gólveszély is elhárult a kapunk előtt.) Az viszont már Klopp zsenialitását dicséri, hogy így sem vallanak szégyen sem a BL-ben, sem hazájuk bajnokságában, sőt, a kupában is elődöntőznek. Ancelotti legnagyobb örömére Klopp valószínűleg a Weidenfeller, Piszczek, Sokratis, Hummels, Durm, Kehl, Sahin, Großkreutz, Mkhitaryan, Reus, Aubameyang névsorral száll csatába legényeink ellen, ami ugyan minőségileg messze nem ugyanaz, mint a tavaly elődöntőző gárda (Gündogan olyan lenne, mint egy falat kenyér, de a gyulladással küzdő Bender, a szakadt keresztszalagú Blaszczykowski és Subotic is nagyon hiányozni fog), de még így sem lebecsülendő. De azért örülünk, Vincent?

kloppoTalán. Már csak azért is, mert ahogy mondtam volt, az egyik legfontosabb faktor, a csapat mentális ereje finoman mondva is hagy kívánnivalót maga után. Az, hogy a Matracosok elleni derbin képesek voltunk felülni gyakorlatilag minden provokációnak (pedig, mikor csak focizni kellett, abban jobbak voltunk), még egy dolog. Az viszont már nem csak egy szimptóma, hanem a kór maga, hogy a Real Madrid képtelen függetleníteni magát a körülvevő tényezőktől. A csapat nem volt képes kezelni a spanyol bajnokikon egyébként általános bírói hibákat a klasszikuson (melyekről lehet vitatkozni, mekkora hibák is voltak valójában), majd képtelen volt a Sevilla elleni mérkőzésen higgadtan kezelni az újfajta nyomást. Ennek természetesen meg is van a látszatja, a célegyenesbe fordulva miénk a legnagyobb hátrány, és itt már botlani nem lehet. Talán épp ezért kétszeresen fontos a ma esti mérkőzés – a Real ugyanis ebben az idényben a rangadókon kritikán alul teljesít, és ebben bizony vastagon benne van Ancelotti is az idiotizmusba forduló taktikai „újításaival”, a legrosszabb értelemben vett konzervativizmusával.

Az a tény, hogy a Dortmund tele van sérültekkel, és hogy a tavalyi önmagához képest visszafogottabb teljesítményt nyújt, azonban egy pillanatnyi kincstári optimizmusra sem adhat okot. Egyrészt ugye emlékezzünk, mekkorát k(l)oppantak a tavaly „Ezt most megcsináljuk!”, illetve az „El nem tudom képzelni, hogy kikapjunk” hangadói, másrészt nézzük meg fent említett példákat (Barca, AtMa), ahol szinte másoltuk a tavalyi gondolatokat – és végül minduntalan mi kerültünk a bré rossz oldalára. Tudom, sokadszor hozom fel ezeket a (szememben kulcs)momentumokat, azonban jókora kihatással lehetnek a mai mérkőzésünkre is. Megint mi vagyunk az esélyesek, megint rajtunk a nyomás, és igen, megint nekünk van igazán veszteni valónk.

taxMárpedig ez a meccs nem ígér örömfocit. Ha Kloppnak van egy kis esze (márpedig köztudottan nem egy hülye legény), hátravonja a teljes alakulatot, körbebetonozza a kapu előtti 20-30 métert szikár balkáni fenegyerekekkel és a germán őserő megtestesítőivel, lezárja mind Cé, mind Béla előtt a lehetséges útvonalakat (ami, ugye tudjuk, mivel jár?), és vadul vigyorogva vár az első lehetséges kontrára, ahol majd Xabi Alonso próbálja útját állni a sugárhajtású repülőként közlekedő támadóknak. (Emlékezzünk a tavalyi odavágóra, ahol tempóban egyértelműen a Real fölé nőttek a hazaiak!) Apropó, Xabi Alonso. Talán nem véletlen, hogy a Real vesszőfutása egybeesik azzal, mikor is a Szőr a közepes teljesítményét vállalhatatlanra váltotta – ugyan tudom én, hogy mennyire fontos láncszem ő a Real mozgatásában, de talán nem véletlen, hogy a legfontosabb meccseken a középpályát súlytalannak érezhettük. Modric ugyan császár, de egymaga kevés, legyen mellette akár a hektikus teljesítményű Mariska, akár a látványosan meccshiánnyal küszködő Illarra. Márpedig a 4-3-3 stabil megvalósítása azt igényli, hogy a számsor közepe legyen a leginkább a toppon. Amíg ez nem változik, nem szabad csodálkoznunk, ha a rangadókon az oly sokra tartott gárdánk kudarcot kudarcra halmoz.

Eddig ugyanakkor minden rendben – előttünk az esély, hogy újra elődöntőbe jussunk, kis szerencsével a Liga is meglehet, a kupadöntőről pedig nem is beszélve. De, kedves Mister: nem a zuhanás számít. A leérkezés!