Egy becsületbeli ügy

real-dortmundNagyon úgy tűnt, a Real Madrid becsületbeli ügyként kezelte a tegnap esti mérkőzést – tekintve pedig a beharangozóban taglalt előzményeket, vagy épp a tavalyi párharcot szintén a Borussia ellen – ez illett is. Ugyanakkor, mielőtt szóvirágokból terítenék párnázott selyemvánkost elégedett játékosainknak, azért jegyezzük fel: partner volt ehhez Klopp egylete is.

A futball, többek közt, észjáték is. Persze lehet ezt túlzásba vinni, itt van erre Mourinho példája, de több agysejtet feltételeztem a rettegett Klopptól, mint amennyit megmutatott a párharc első meccsén. Rendben, Endo kommentben dörgedelmesen (ahogy szokta) elmondta, a Dortmund biza’ mindig, minden körülmények között a saját játékát játssza – és ezzel bizony tegnap este kitörölhették a kis sárga-fekete feneküket. És nem csak azért, mert a Real játékosai közül ezúttal többen jó perceiket élték, és még csak nem is azért, mert a vendégek finoman mondva is tartalékosan voltak kénytelenek kiállni a Real Madrid ellen! Sokkal inkább azért, mert 2014-ben (meg már az elmúlt években is) tucatszor kiderült, ha nincs befutható terület, ha kicsit is tömörül az ellen, a habfehér gatyákon megjelenik az az általunk kevéssé kedvelt barnás foltocska, mely sejteti, itt biza megállt a tudomány! Ezúttal azonban semmi ilyenre nem volt példa, a Cé-Bale kettős úgy nyargalászott fel s alá a mérkőzésen, mint a habzó szájú vadlovak, és ami külön hiba – volt is előttük szabad folyosó, szinte mindig! Márpedig ez konkrétan az öngyilkossággal egyenlő a jószerivel a meccsek javán a sebességéből, dinamikájából élő szélső-kettősünk ellen. Ráadásul, ha már a széleket nem zárták, legalább arra odafigyelhettek volna vendégeink, hogy középen ne úgy trükközzön a Modric-Isco duó, mintha épp a grundon fociznának a telepi srácokkal.

vsdort2A gyors (a Dortmund soha eddig még nem kapott ilyen hamar gólt a BL-ben) Bale-pöci megalapozta a meccset, az egyébként sem túl nyugodt vendégeink játéka az első félidő javában kapkodó lett, és a sokkot csak tetézte Isco okos találata. Vastagon benne volt persze ebben a Real is, hisz lehetőség szerint igyekeztek nyomás alatt tartani a dortmundiakat, és csak igen rövid periódusokra engedték kijjebb jönni őket – Modric és Isco különösen ficánkolt ezekben a percekben, utóbbi talán nem hiába fosatta meg Di Mariát két maroknyi hashajtó segítségével, így még a kis argentin sem sűrűn tekeredik rá a labdára, mint ahogy az ifjú reménységünk tette. Amivel kapcsolatban viszont maradhatott bennünk hiányérzet, az a helyzetkihasználás, hisz hiába a tetszetős számadat (17 kapura tartó lövésből 15 el is találta azt), ha a kihagyhatatlant is képesek vagyunk elszúrni, vagy éppen az (újra?) ihletett formában védő Weidenfeller naggyá tételében segédkezünk, az nem sok jót ígér. Pláne, hogy a második félidő derekára már hat is lehetett volna közte (Bélát különösen emeljük ki, túl sokat les el újabban Ronaldótól, és nem csak jó értelemben, Benzema pedig az utolsó meccseken hozott formáját – sajnos). Hogy három lett legalább, arról Ronaldo tehet, és talán a rekordbeállítás után (14 gól a BL-ben, ráadásul ez volt összességében a 100. találata) még növelhette is volna az előnyét, ha nem sérül le. Állítólag (!) csak biztonsági csere volt, egy megnyert meccsen aligha lett volna ildomos a gárda motorját beáldozni – amúgy is túl sok hasonló sérülés történt ebben a körben, gondoljunk csak Piquére, Costára vagy Ibrára.

vsdort1Mindazonáltal Isco, Benya és Cé lecserélése egyenes arányban vezetett mind az iram, mind a kezdeményezőkészség hanyatlásához, a vendégek pedig meg is érezték a vérszagot, hajtottak a szépítésért. Mármint, hajtottak volna, de Pepe teljesítménye ezen az estén ezt tökéletesen ellehetetlenítette – küldjük is neki a krysal Matiné adásában az örök klasszikust a Pink Floydtól! Az Ő, valamint Modric és Isco teljesítménye jelentette azt a döntő különbséget a két csapat között, ami eredményezte a tükörsima esténket. Viszont – talán nem lepődik meg senki- bennem azért maradt hiányérzet. A szakajtóra való elbénázott lehetőséget már említettem, az viszont már egy másik kérdés, hogy (főleg 3-0 után) a Real alig-alig forszírozta a támadásokat, a kontrákba rendre hiba csúszott, és az elrontott utolsó passzok is a koncentráció csökkenését jelezték. Nincs ez jól így, még akkor sem, ha jószerivel alig vannak olyanok, akik szerint a Dortmund oroszlánbarlangjában ne tudnánk megtartani valamennyit az előnyből. A mérkőzés közepestől éppen csak kicsivel magasabb irama aligha indokolta, hogy ennyire visszaálljon a csapat, ráadásul ezen az estén kiváló lehetőségünk lett volna, hogy pontot tegyünk a párharc végére. (Már, ha ez az eredmény nem tett amúgy is pontot a végére. De hát, én telhetetlen vagyok.)