Nekem a Bayern az igazi Klasszikus!

„Előfordulhat, hogy egy csatát többször is meg kell vívnunk ahhoz, hogy megnyerjük.”

-Margaret Thatcher-

real_madrid_and_bayern_munchen_wallpaper_by_youssefhesham_gfx11-d76r6nzVannak különleges mérkőzések… olyanok, amiket a szurkoló nem csak pár órával a meccs előtt, nem csak a stadion felé ballagva kezd el igazán várni, hanem már hetekkel előre a napokat számolja a találkozó helyszínétől akár több ezer kilométerre is. Vannak mumusok, vannak városi derbik, vannak ősi ellenfelek, már-már ellenségek… és van a Bayern elleni párharc! Nem tudom miért alakult így… Talán mert a Rivaldo-féle Barcelonát nem tudtam gyerekként utálni, ahogy később a Ronaldinho által vezérelt alakulatot sem. Talán mert a Kahn-Effenberg-Jancker keményvonalas tengely által vezérelt Münchenben és a szemnek mérsékelten tetszetős stílusukban könnyebb volt meglátni az igazi főellenséget – noha felnőtt fejjel már tisztelem őket hatalmas akarásuk, fanatizmusuk és elkötelezettségük miatt. Talán mert a közvetlen baráti körömben számos Bayern drukker volt. Akárhogy is, ez már így alakult: számomra – és bizonyára számos kortársam számára is – a Bayern München elleni összecsapás az igazi KLASSZIKUS!

effe

A nagy rangadók igazi ünnepet jelentenek a szurkoló életében. Az elmúlt években azonban a classico-k szinte egy átlagos hosszú hétvége szintjére degradálódtak, olyan gyakran fordultak elő. Ezzel szemben a bajorok elleni párharc igazán kivételes alkalom: ritkábban jön el, mint a Karácsony! Ez a nap olyan érzés, mintha az embernek születésnapja lenne, de pechjére február 29-én látta volna meg a napvilágot.

Ki ne emlékezne arra, ahogy Casillas visszahozta a reményt a két legnagyobb csillag elhibázott büntetői után, csak azért, hogy aztán Ramos első ízben állítson pályára műholdat pusztán emberi erő segítségével? Ki ne emlékezne rá, ahogy Gomes a földre hullott Pepe mellett? Ki ne emlékezne az utolsó percekben begomezelt müncheni találatra, amikor először küldtük el kollektíve I. Óvatos José-t melegebb éghajlatra?

Anelka-03-05-2000_full_diapos_largeDe emlékeztek-e feleim Ramos irgalmatlan, mennyeket jelentő góljára, melyet aztán mégsem adtak meg 2007-ben? Emlékeztek arra, hogy Matthäusék mit tettek a habfehér gárdával a csoportmeccsek alatt 2000-ben, hogy aztán az elődöntőkben már ők búsulhassanak? Mindezt nagy részben Anelka góljai miatt… Emlékeztek rá, amint a 10. másodpercben az isteni Robi Carlos úgy vette át a labdát, mint Guzmics, és Makaay porrá zúzta Capello védekezős terveit? Emlékeztek Károly Róbert rövid alsóba bekúszó szabadrúgására 2004-ből? Már pusztán az eredmények böngészése hatására elfog a borzongás! A Bayern az valami más…

Más lenne bármikor, de most még ehhez képest is különleges a helyzet: a sorozat toronymagas esélyesének tartott, verhetetlennek hitt gárda érkezik hozzánk, padján pedig Pep, a Jólöltözött látogat ismét a Bernabeuba. Kell ennél több?

Hosszasan lehetne lamentálni arról, hogy miként állíthatjuk meg a félelmetes bőrnadrágosokat, de a kezdőt illetően jelen helyzetben a kombinációs lehetőségek száma relatíve végesnek mondható. Carlo alighanem marad a szokásos 4-2-3-1-nél vagy 4-3-3-nál. Megkérdőjelezhetetlen az előrelépés Xabi, Modric, Carvajal, Pepe, Ramos és Konci szerepeltetése a Kapitány előtt, lévén nincs jelenleg alternatívájuk ezen a szinten. (Élve az optimista feltételezéssel, hogy ma már egyikük sem eszik tésztát, és reggel vettek fel sapkát meg sálat…) A kérdés az, hogy a két vágtázó szélső közül hány lesz egészséges. Amennyiben kettőnél kevesebb, úgy Isco találhatja magát a kezdőben, ellenkező esetben alighanem a Bale-CR-Di Maria-Benzin vonal rohamoz majd.

Football_Manager_2014_coverA felfokozott várakozás közepette persze én is eljátszottam a gondolattal: mit tennék akkor, ha nem számítana a sajtóvisszhang, ha fejvesztés terhe nélkül kísérletezhetnék? Arra jutottam, hogy egy 4-5-1-et vezényelnék a pályára. A 4 hátul adott, a pálya közepén Alonso diktálná a tolódás ütemét a srácoknak, hogy mellette Modric és Isco növelje az embertömeget. Utóbbi szerdán meggyőzött, korábban még az is megfordult a fejemben, hogy a Dortmundban látott Kázmért küldjem fel Xabit megtámogatandó. A két szélen Robben és Ribery munkásságának felügyelését Bale-re és Marisra bíznám, ha már abban a kedvező helyzetben vagyunk, hogy két olyan játékos is van a keretben, akik sebességben még talán felül is múlják a nevezett ellenfeleket. Előtte persze Bale-t beutalnám egy pszichológushoz, aki freudi búvármerülésre indulna tudatalattijába, ahonnan a terápia végén a karrierje kezdetén védőként csillogtatott erényekkel emelkedne felszínre. Elöl nincs mit tenni: marad Benzin, akit a héten átköltöztettem volna Zidane-hoz, még akár egy közös nyaralásra is befizetve őket.

ronciinjuredAmint látható: Ronci kimaradt, és ez egyáltalán nem személyes okok miatt történt. Lenyilatkoztam volna, hogy ott lesz a pályán, hagytam volna, hogy készüljenek rá, majd a végén mégse jelölném a kezdőbe, hogy aztán szünetben beállva okozzon meglepetést az ellenfél soraiban, esetleg még egy kicsit később. Tenném ezt részben azért, hogy a védekezésben lényegesen jártasabb két másik szélső elláthassa feladatát (azt pedig már számtalanszor láttuk, hogy csatárként, vagy középen kár erőltetni a Robotot, ő a csík mellett érzi jól magát, mint Mutu), részben pedig azért, mert a hírek szerint nem teljesen egészséges Zselé. Ráadásul a kényszerpihenő után a tapasztalatok tükrében két dolog történhet: vagy bombasztikus formában tér vissza, mint az eltiltását követően; vagy olyannyira kiéhezve a gólra, hogy az görcsössé és feszültté teszi – főleg azért, mert a sérülés előtt nem volt éppen csúcsformában, és saját mércéjével mérve már talán nem is emlékszik arra, hogy mikor lőtt utoljára akciógólt, hiszen már 3 hét is eltelt. Visszabillenve a valóságba: ha nem teljesen egészséges és fitt, akkor Carlonak kár kockáztatnia, az ilyen húzások ritkán sültek el jól a történelem során… Más persze a helyzet, ha Bale betegsége lehetetlenné teszi walesi gyors szerepeltetését…

De hagyjuk is a taktikával, felállással kapcsolatos mentális gimnasztikát. Ez a meccs ugyanis nem erről szól majd elsősorban. Ezen a szinten van ugyan esélyesebb csapat, de a különbségek nem radikálisak: 10 párharcból talán 6-szor, esetleg 7-szer is a Bayern kerülne ki győztesen, de szerencsére csak egyet kell játszani. Egyszer 180 percet, amelyet eldönthet akár 15 jó minutum, vagy akár csak két szerencsés pillanat is! Ez a csörte a fejekben fog eldőlni, a fő tényező így nem a mágnestáblán rajzolódik majd ki, hanem a neuronok sokkal bonyolultabb – és nehezebben befolyásolható – útvesztőjében. A csapat ma megmérettetik. A győzelemhez át kell lépnie saját árnyékán, és éppen azokon a területeken kell átlagon felülit nyújtania, amelyeken mostanában oly sokszor kudarcot vallott éles helyzetekben… Higgadtság, akarat, koncentráció, kizárólag a játékra való összpontosítás! Csak így lehet!

Nem lesz 7 kihagyott ziccer után még kettő, így ami adódik, azt be kell verni – már az első 15 percben -, mint annak idején Robi Carlos Salihamidzic orrát egy becsúszás alkalmával. Felesleges a kezeket az ég felé emelve a játékvezetőhöz fohászkodni, illetve a büntetőterület irányába műugró gyakorlatokat bemutatni, hiszen a síp másik végén az a Howard Webb áll majd, akitől talán még Pepe is megijedne egy sikátorban. Aki alighanem már a suliban Shakespeare-t magolva megutálta egy életre a színházat, és az Atletico-Barcán többször kaján mosollyal, karmestereket idéző kézmozdulatokkal jelezte: nem vevő a futball eme rákfenéjére. Végig kell koncentrálni, az előny birtokában sem lehet majd nekiállni buzizni, mert akkor az ellenfél kegyetlenül le fog csapni Gomes formájában.

Mi lehet a célkitűzés? Az ehhez hasonló párharcok első mérkőzései során sokszor az otthon kapott gól elkerülése szerepel a kívánságlista első helyén. Meggyőződésem azonban, hogy jelen esetben ennél sokkal fontosabb az előny szerzése.  Akár egy 7-6-nak is lehet örülni, a legfontosabb, hogy Münchenben jönnie kelljen a Münchennek, mint a Csehszlovákoknak, és kontrázhassanak Usain Bale-ék. Legyen terület! Ez a Bayern ugyan nem Pap Barcája, és ez a Madrid nem Mou Madridja, de ne feledjük: az a Madrid éppen a tiki-taka ellen lett kitalálva, és lévén a stílusjegyek mind a két csapaton megfigyelhetőek, jól jöhetnek még ezek a beidegződések, egyben jelentenek is pár plusz %-ot a Madrid esélyessége mellett.

david_beckham-impossible_is_nothing-wallpapersA Bayern felépítette magának a verhetetlenség mítoszát, amit aligha kezdett ki a korai bajnoki cím eredményeként ellazázott pár meccs a Bundásban. Ez a legfőbb fegyvere, hiszen óriási mentális pluszt jelent mindez a játékosoknak. Mégis: nem gondolnám, hogy sokkal esélytelenebb lenne a Madrid annál, mint amennyire az volt a Bayern 3 évvel ezelőtt ugyanebben a leosztásban, aztán mégis mi történt… Ez a mítosz ugyanis egyben gyengeség is lehet, kétélű fegyver, amit egy harapós csapat az ellenfél torkához szegezhet. Sokan odaadták volna a Bayernnek már a szezon kezdetén a serleget. Az ilyen helyzetekben azonban ritkán történik az, amire mindenki számít… (Emlékezzünk csak Charisteas fejesére, vagy a legendás pillanatra, ahogy Eli Manning elengedte a labdát a verhetetlen New England ellen az utolsó percben.) A müncheni játékosok aligha érzik ugyanazt, mint tavaly ilyenkor, legyenek bármilyen profik és motiváltak. Jelen helyzetben a Real falkája oldalán áll az éhség, a túlélési ösztön, a mindent felperzselő vágy: a csapatnak KELL a Tizedik – hiszen sokaknak ez lenne az első -, ami nem is lenne az igazi, ha az elhódítása felé vezető úton nem győzné le a regnáló főellenséget! Több lesz ez, mint egy egyszerű mérkőzés. Ma este érkezik a Bayern… Ma este zsinórban negyedszer vívjuk meg az elődöntő jelentette csatát… Ma este a csapat feledtetheti az összes idei összeomlást… Ma este jön számomra az Igazi Klasszikus!

/Stremeket érdemes itt keresni, aki pedig megfelelő csomagban van, rendelkezik műholdvevővel vagy egyszerűen csak Németországban él, az szegezze tekintetét a ZDF-re.

Ha nem látná valaki a meccset, holnap hajnalban teljes egészében elérhető lesz itt./