Vihar jön

A Csend a Vihar előtt – az egyik kedvencem. Mindent áthat, mindent elnyel. A morajlás kitörés előtt. Határozottan érezni lehet. Még béke uralkodik, de ez már az elfojtott érzések békéje. Hideg, zaklatott remény; vad, kérlelhetetlen vágy – és még ki tudja, mi minden lappang Bennük és Bennünk is. Az emberek a dolguk után járnak (…pedig ma!…), a postás viszi a levelet, a szomszéd macskája a napon fekve szunyókál – aztán (már nincs sok, nem is oly soká!) a tűzhányó teteje lerobban, és százakat (Ezreket? Milliókat? Ki tudja?) temet a tűzforró hamu maga alá. Pedig ez nem a Vezúv, és németföldön nem is szokványosak a tűzhányók – a sorsdöntő Bajnokok Ligája meccsek annál inkább.

bmvsrealMegvallom, vagyok annyira gyermeki lelkületű, hogy felcsendülésekor a BL himnusza mindmáig összerántja a gyomrom; igen, köszönöm, a jól célzott marketing-maszlag lenyelésre került. A sokat megélt szurkolók, a bloggerek (te, kedves Olvasó, na meg társaim és Én is), aki hétköznap a 4-5-1 és a kontrák milyensége miatt aggódik, a játék képéről, vagy épp a betolt busz-okos taktika kérdéskörön méri össze a virtuál-péniszt, feloldódik az elfojtott érzések feltörő hurrikánjában. Mert ma Elődöntő van. Persze, ezen a ponton azt is el kell árulnom, a futballkedvelő (és nem a szurkoló, ne tessék összetéveszteni) énem nem szereti az elődöntőket. Ilyenkor már túl közel a cél, karnyújtásnyira az Álom, ami focistáéknál a Csúcs – vagy legalább is, az egyik csúcs. Itt már csak túl kell vergődni az utolsó körön, valahogyan – akárhogyan! És ez az, amit a szurkoló-énem ha nem is elvár, de a legjobban kíván: a Döntőt. Ugyan még jó pár óra van hátra a kezdő sípszóig, nekem mégis már most remeg a kezem, a gyomrom ételt befogadni képtelen, a legutóbb elém kerülő cigarettát pedig úgy cincáltam szét, mint kisgyerek a csokis papírt. Mi lesz itt estig?

Maverick ezt írta az elmúlt hétre: „A csapat ma megmérettetik. A győzelemhez át kell lépnie saját árnyékán, és éppen azokon a területeken kell átlagon felülit nyújtania, amelyeken mostanában oly sokszor kudarcot vallott éles helyzetekben… Higgadtság, akarat, koncentráció, kizárólag a játékra való összpontosítás! Csak így lehet!” És ha ez igaz volt az elmúlt héten, hatványozottan igaz mára is. Az eredmény nem tökéletes (ki ne lenne nyugodtabb, ha egy hatossal tömtük volna meg a bőrgatyát?), az előny szűk, a tökéletesség ábrándja pedig illékony, mint lepke-segglehelet a müncheni Allianzban, mikor is tíz-, és tízezer torok hajtja előre a hazaiakat. Itt most meglesz az a kraft, ami Madridban hiányzott, itt most még összeszedettebbnek, még koncentráltabbnak kell lenni. Most jön a neheze. Persze lehet itt most a valóságtól elrugaszkodó módon óhajtani, hogy a Real önmagához (nevéhez, történelméhez, et cetera) híven majd támadóan lépjen fel, de erre ma este körülbelül annyi esély van, mint hogy egy csorda tehén rázendítsen vált vállnak vetve az ’Ó, rántsák ki húsom mámorító bundában’ című dalra. Az a nagy büdös helyzet, hogy ugyanaz a (vagy, mivel Münchenben vagyunk, hatványozott) taktika várható; ha kell rombolva, ha kell, kontrázva, ha pedig az kell (és valószínűleg lesz ilyen), a kapunk elé nem csak a saját, de a környéken fellelhető összes buszt betolva. És igen. Előre ideges vagyok.

free-hugPróbálom közben összekaparni magam – az imént magamévá tett cigaretta egy kicsit segített. De nem eléggé. Hogy Pep öntörvényű, az a napnál is világosabban kiderült az előző meccsen. Az, hogy váltani képtelen, viszont talán nem feltétlenül igaz: megvan mindenkinek a kupadöntő utáni BL meccs Madridban, ahol úgy visszahúzta a Barcát, hogy a kontrákra játszó Real csak értetlen tekintettel nézett maga elé, hogy most mi legyen? Más kérdés, hogy ezzel a Bayernnel erre egész egyszerűen nincs (szinte) semmi szüksége. Az esetek 99%-ában tökéletesen elég, hogy addig polírozzák a gyíkot a labdát, míg valahol meginog valaki, épp csak annyira, hogy egy gólt betuszkoljanak; onnantól már beindul a mészárszék. A fegyelmet a génjeikben hordó német iparosok mellett pedig épp elég kreatív labdazsonglőr rohangál ahhoz, hogy ez bárhol, bárki ellen elég legyen. Jól írta a kartárs: amit múlt szerdán láttunk, az maga volt a pillanatnyi tökéletesség, de fájdalom, most sem lesz elég ennél kevesebb. Talán nem kell ecsetelnem a Robben-Ribery duó erényeit (amit ugyan részben a Pep-féle taktika ki is herél a tökig felnyomott támadóharmaddal…), Schweinsteiger védekező-, és irányító képességeit, Lahm vagy épp Alaba felfutásait, és, és, és. Innentől adekvát válasz a hatékonyan védekezni képes, ugyanakkor kontrákból életveszélyes kezdő kiállítása – még ha a 4-4-2 első pillantásra meredeknek is tűnt az első meccsen. És én egyre idegesebb vagyok – de zsinórban három elbukott elődöntő után ezt nézzétek el nekem.

A taktikus játék megkövetelheti az áldozatokat is. Xabi Alonso, Ramos és Illarramendi van 1-1 sárgára az eltiltástól, s talán mondanom sem kell, hogy egy (jól játszó!) Alonso, vagy egy kevésbé hepciás Ramos mennyit is ér a Real Madrid számára. Hogy taktikai fault lesz bőven, az biztosra vehető, az pedig, hogy a Bayern kénytelen lesz nagyobb sebességi fokozaton pörögni, csak még inkább előre vetíthet kedvezőtlen helyzeteket. A Bayern, ha tetszik, ha nem, az a csapat, aki egy kis szerencsével tud több góllal is nyerni a Real ellen, még akkor is, ha a legyőzhetetlenségi mítoszt kissé csorbítottuk is az otthoni meccsen. Nincs szükség intenzív fejvakargatásra sem, a továbbjutásunk annyin fog múlni, hogy rúgunk-e gólt Münchenben is. A Bayern hatványozottan figyel majd a kontráinkra, ugyanakkor óvatoskodást egy percig se várjuk tőlük. A döntő faktor – mint rendesen – a támadóink higgadtsága lesz, az, hogy a megfelelő döntéseket hozzák a kellő időben. Például hogy Ronaldo ne akarjon egyedül a Mennybe menni, hogy Bélát ne nyomja agyon a bizonyítási vágy, és persze hogy Benzema ne „csak” mezőnyben legyen hasznos. A tökéletesség mellett ma könyörtelenség is kell. És most már pokolian ideges vagyok. Remélem, a fiúk jó néhány fokkal nyugodtabbak Nálam. Kelleni fog…

Várható kezdő: Casillas, Coentrao, Pepe, Ramos, Carvajal, Bale, Modric, Alonso, Di Maria, Ronaldo, Benzema

Streamek  itt és itt.

hasta-el-final-vamos-real-3