Utolshow

real-esp2Vannak azok a bizonyos Nagy Kérdések az Életben, melyek boncolgatják a Lét milyenségét, hogy mégis mi értelme az egésznek, vagy (a némileg egyszerűbb lelkek számára) hogy mégis hogyan jut be a munkahelyére a hókotró sofőrje. Valahol az átmenetet képezi a kettő között az utolsó bajnokira vonatkozó kérdés: mégis miért kínozzuk magunkat ezzel eme napsütéses szombat délutánon, miközben már izgulnivalónk gyakorlatilag nincs, ráadásul maradt bennünk (vagy legalább a döntő többségben…) egy adag harag a fiúk iránt az utóbbi hetek káprázatos, arcpirító bénázásai után. A válasz persze egyértelmű: csak.

Az emberi élet túlnyomó részét átitatja a ’lehetett volna’, a ’mi lett volna, ha’ páros, és kábéra a mostani helyzet is jelentős számú ide vonatkozó gondolat-halmazt tartalmaz. Mi lett volna, ha az egyébként rutinból elvárható győzelmektől terhes bajnoki meccseken nem mond csődöt a teljes gépezet? Mi lett volna, ha… De hagyjuk is, és én ezúttal (is?) „ünneprontó” leszek: a nagy többséggel ellentétben én valahol a Sevilla elleni pontvesztés tájékán konstatáltam magamban, ez a bajnoki cím már a levesben van. Az, hogy végül adott a Sors némi lehetőséget, csak annyira jó, hogy az én szívemben is forogjon egy picit a tőr. No, de nem nagyon. A miért? – pedig egyértelmű.

real-espMiközben a fél világ ma délután Barcelonára figyel, mi is játszunk egy bajnoki meccset az Espanyollal – szintén egy spanyol-katalán ütközet, de mennyivel másabb a tétje! (Persze lehetett volna… No, de mindegy). A mai 90 perc mindenkinek egy büntetés lesz: nekünk, mert szurkolóként maga a kérdés is értelmetlen, hogy miért nézzük; a játékosoknak, akik a mellett, hogy kínosan igyekeznek majd megőrizni minden porcikájuk épségét a Döntő előtt, azzal a tudattal kell randalírozniuk a pályán, hogy kiengedtek minden adódó lehetőséget a kezük közül (pedig kaptak néhányat a hajrában), hogy csődöt mondtak, hogy leszerepeltek. Ugye, ez nem túl felemelő érzés? Neil nemrég kivesézett minden problémát, ami megoldásra vár a nyáron, úgyhogy ebbe most nem mennék bele, az év végi összegzőkben épp elég lehetőség lesz ezek kitárgyalására.

Szóval – mit is mondjak? A lényeg: ma délután játssza az idény utolsó bajnokiját a Real Madrid. Az ellenfél az Espanyol. Hátrébb már nem eshetünk, győzelem (és Barca vereség) esetén ezüstérmesek lehetünk. A kezdő… kb. tök mindegy. Ne sérüljön meg senki, és legyen mindenki formában ahhoz, hogy meglegyen a Decima. Akkor minden meg lenne bocsátva.