Copa del Rey 2013/2014

copa1Azok, akik nem csak az utóbbi években váltak Real Madrid szurkolóvá, nagyjából tudják, hogy a Copa del Rey sosem volt prioritás. Meglehetősen sok alkalommal voltunk kénytelenek lenyelni arcpirító eredményeket alsóbb osztályú ellenfelek ellen, amire minduntalan adekvát válaszként jött: na, majd a bajnokság! a BL! Valahogy ez idén máshogy alakult, mely leginkább annak tudható be, hogy a Real maximálisan kupacsapattá vált!

krysal:

A bajnoki “monotonitás”, vagyis hogy mindig, mindenkit le kell csapni erőből, több alkalommal megfeküdte játékosaink gyomrát. Egy-egy rangadón bekapott mélyütésből nem tudtunk kijönni, hogy aztán a véghajrára a BL szereplés mindent elhomályosítson. Ugyanakkor a kupák oda-visszavágós rendszere tökéletes alapot szolgáltattak Ancelottinak a taktikai finomhangolásra, hisz itt egyáltalán nem volt mindegy, milyen eredménnyel megyünk visszavágózni; a különböző taktikai apróságok finomhangolása pedig kiváló eredményt mutattak itt is, és a BL-ben is.

copa2Ugyanakkor egy percig se felejtsük: igazi értékkel a rangadók ruházták fel a Copa Del Reyt, ahogyan José idejében is a Barca legyőzése adta azt a járulékos értéket, mely miatt örömmámorba taszította a szurkolókat az amúgy alulértékelt nemzeti kupagyőzelem. Így volt ez a Matracosok ellen, és így volt a Barca elleni finálé miatt is – egész egyszerűen egy városi Derbi, vagy egy Klasszikus akkor is orbitális méretű plusz motivációt jelent, ha “csak” a harmadik számú sorozat a tét. Persze a korona ékköve a finálé volt, ahol talán nem csak számomra egyértelműen jobban játszva győztük le a Barcát, azok után, hogy az idényben erre alig volt példa. A körbeautózás már csak egy örömteli plusszt adott, ugyanakkor elmondhatjuk, rajtunk is múlt, hogy a Barca felébredjen a tündérvilágból, amit az utóbbi évek eredményei ringatták, és ráébredjenek: tovább kell lépni a tiki-taka bűvöletéből. Hogy hogyan, ez az ő dolguk, de jövőre különösen kemény, két frontos küzdelmet várok – na meg egy hasonlóan kiváló Finálét!

Neil Blender:

Mennyi ideig volt más a Kupa, mint ebben az évben. Ne felejtsük uraim, a példa kedvéért Raúl nem nyert Spanyol Kupát. Ehhez képest a jelenlegi gárda nagy része kétszeres CdR győztesnek vallhatja magát. Fura az élet. Amikor elkezdtem a Real Madridnak szurkolni, a Kupa elhódítása nem tűnt egy olyan feladatnak, amit majd’ 20 évig nem sikerül újra megcsinálni…

copa3Aztán teltek múltak az évek és évről évre kiestünk hősiesen, vagy nevetség tárgyaként, a Kupa pedig csak nem akart összejönni. Mourinho okos edzőként a csúcs Barcelona ellen a Kupának ment neki és hódította el sikerrel, hogy aztán Ramos és a busz martalékává váljon. Azt hiszem a Décima elhódításával vetekedett az az érzés, hogy fiaink megnyerték a döntőt, stílszerűen a Barca ellen. Ugyanis többünknek életében ez volt az első kupagyőzelem, de még nekem is az első olyan, amit láttam, amire emlékeztem.

Az idei győzelem közel sem volt ennyire apokaliptikus. Az ellenfél most is a Barcelona volt, akit még strandfociban is jó érzés megverni, nemhogy bármilyen döntőben, de azért elmaradt már az a bélbizsergető érzés, hogy az ember valami olyasminek a részese, ami arany betűkkel íródik be a történelemkönyvekbe. Ez a CdR szezon is hozott pocsék meccseket (Xativa) és olléra ingerlő parádékat (Atlético oda-vissza farokkal cirógatása), abszolút nem panaszkodhattunk. Azonban ahogy a bajnokságot is háttérbe szorította a BL, úgy a Kupagyőzelem is csak egy időhúzó szippantásnyi vér volt a kiéhezett vámpírnak addig, hogy kibírja amíg megkapja a nagymellű szőke nő édes, éltető, vérvörös folyamát.

copa4Azért írjuk le megint, mert jó nézni: 2013-2014 Copa del Rey győztese a Real Madrid. Not bad!

IronRock

A Copa del Rey (ki tudja, jövőre is ez lesz-e  a neve). Ahol habfehér kedvenceink olyat tettek, amit előtte senki. Így ahogy van, elképesztő az, hogy a döntőig kapott gól nélkül jutottunk el. Sokat gondolkoztam rajta, és néhány szerzőtárs már leírta a bajnokság kapcsán, de egyre inkább tény: A Real Madrid idén igazi kupacsapat volt. Mi különbözteti meg a kupacsapatokat a bajnoki versengésért hajtóktól?

Egy alapvető tény: Ki képes egyenletesen jó teljesítményt nyújtani, és ki képes 1-2 hetente fontosabb meccseken felszívni magát és nagyot dobni. Az előbbi a bajnoki címért verseng, utóbbi a kupákért. Mi az elmúlt szezonban az utóbbiak voltunk. Carlo vagy csak felismerte, vagy belátta idejekorán, hogy ez a keret bajnokságot és valamilyen kupát (inkább nemzetközit) nem fog nyerni egyszerre, ehhez se nem elég felkészültek, se nem elég mély a keret. Így hát március végén már ő is tudta hogy kivertük a saját kezünkből a sorshúzást a bajnokságban, és arra koncentrált, ami egyrészt minden madridistának fontosabb volt (Décima), másrészt, hogy a “legkevésbé” fontos Copa del Rey ismét nálunk kössön ki. És ha megnézzük, hogyan és kiken keresztül jutottunk el ide, egy dolog mindenképpen igaz: Ezt a Kupát nekünk kellett megnyerni!

copa6A rekord, amit beállítottunk, és hogy a bajnokságban nem bírtunk a matracos hordával de, a Kupa elődöntőjében 5:0-s gólkülönbséggel pofoztuk ki őket. Hogy a döntőben a Barca csak egyenlíteni tudott de akkor is igazából mi voltunk csak a pályán. Hogy Bale körbemotorozta Bartrát (aki szerint ha nem lett volna sérült, simán kitaszigálja, és Gareth-et lefutva még gólpasszal indít, wehehe). És behúztuk. Én tavaly azt mondtam, ha eljutunk addig mint Mou utolsó évében, egy formálódó csapattal, már elégedett leszek: BL-elődöntő, bajnoki címért való végső harc, Kupadöntő. Ebből a Kupadöntő már április közepére összejött, és az újabb Clásico-n ismét megmutattuk, hogy idén kupacsapat vagyunk. Egy-egy meccsre vagy párosításra felszívva magunkat akárkit elintézünk, aki szembejön.

Most is összejött, és epic volt látni, hogy a Kupával felálló Casillas-nak János Spanyol Király fogta a lábát hogy le ne essen. Na ezért volt fontos ez a trófea. Ezekért a pillanatokért. Meg amikor Ancelottit levegőbe dobálták a csapat játékosai. Legyen bármilyen “harmadrendű” egy sorozat, a Real Madrid számára nem lehet az! Sosem. Maximálisan megérdemeltük ezt a Kupagyőzelmet és a győzelmi ünnepség pillanatai mindig velünk lesznek. Jövőre újra megcsináljuk! Mert miért is ne?

V.I.C.:

Az egyik olyan sorozat, amelyet sikerült behúzni idén, aminek örültem is, főleg annak, ahogy sikerült. Tulajdonképpen sok mindent nem tudok elmondani, és nem is érdemes elmondani az idei CdR-szezonról, ugyanis elég annyi, hogy: KÖRBEAUTÓZTA! És ebben minden benne van, persze elsősorban Bale góljával párosítjuk, de valahogy a Real Madrid idén körbeautózott mindenkit, aki vele szembe került. A kezdet (Xátiva, idegenbeli 0-0) és a vége (a döntő) nehéz volt, de a közepén letaroltuk aki szembejött. Ami egyedüli kifogásom lenne, az az, hogy kevés fiatal tehetséget láttunk szárnyat bontogatni habfehér mezben. Bármilyen rangos sorozatról is beszélünk, nálam a hazai kupasorozat a kulcsemberek pihentetéséről, a csereemberek bizonyítási helyéül, és a fiatalok szárnybontogatásairól szól. Szívesen megnéztem volna akár egész meccseken balhátvédben Casadót, középhátvédben Llorentét, a középpályán Omart vagy José Rodríguezt, a szélen Lucast, vagy elöl Raúl de Tomást, vagy az éppencsak felnőtt korba lépett kolumbiai Narváezt. A Castilla kiesése sajnálatos, de a jobb fiataloknak jövőre is megadnám az esélyt 1-1 kupameccsen, függetlenül attól, hogy a harmadosztályba csúsztak le, lelökve ezzel a negyedik vonalba azt a Real Madrid C-t, akik a klub felépítésének zsákutcáját jelentik a szememben.

copa5Maverick:

A Spanyol Kupa egy igen furcsa sorozat madridista szemmel vizsgálva. Egy ideig nem lehet komolyan venni, szinte alig vesszük észre, hogy elkezdődött. Mentségünkre legyen mondva, hogy rendszerint játékosaink is álmukból ébrednek a szerdai kezdő sípszóra. Ennek folyományaként sajnos rendszeresen sikerült már beletörölni a habfehér mezt valamelyik kis spanyol település katlanának gyepébe, ahol a helyiek megmutatták a királyiaknak, hogy milyen az, amikor egy csapat élete meccsét játssza. A küzdelem ezen szakaszának megtekintése olyan, mint Lázár Jánost bíráló cikket írni: szép dolog, becsülendő az elhivatottság, de viselni kell a következményeit – meg persze valakinek beharangozót is kell gépelnie róla.

Idén sikerült túllépni a torna ezen fázisán, és utána jött a második etap: amikor meg kell nyerni presztízsből, hiszen hirtelen az Atletico és a Barca jön szembe, így a trófea szinte mindegy is, egyszerűen csak le kell győzni a legnagyobb riválisokat. Még akkor is, ha mindez a BL meccsek előtt történik január-februárban, amikor a bejgliből visszamaradó kalóriákkal küzdő erőnléti stáb aligha rimánkodik még pár rangadóért. Szerencsére a küldetést sikerült teljesíteni, mégpedig impozáns teljesítménnyel: a csapat 3 kiváló meccsel ajándékozott meg minket – pontosabban 2 és féllel, mert az Atletico elleni visszavágó feszültség hiányában elmaradt tulajdonképpen –, egyszersmind az Atletico elleni odavágón idei egyik legjobb produkciójával rukkolt elő a gárda. Én akkor és ott hittem el, hogy még valami nagyszerű is történhet ebben a szezonban! Szinte derült égből villámcsapásként érkezett az a meccs egy rossz periódus közepén, így alighanem jót tett a morálnak is. Jó volt látni Maris akaratát, és a Jesének leosztott gólpasszát majd az ifjú titán Zseniális Hódot idéző befejezését, amely a szezon egyik legemlékezetesebb momentumaként vésődött be a tudatomba.

Jó volt látni Casillast a kapuban, viszont kár, hogy sok esetben még ezeken a meccseken sem tudtuk pihentetni a mindig játszani akarókat. Egyetértek az előttem szólóval, sokkal több lehetőséget kellett volna adni a fiataloknak, ha másért nem, hát azért, hogy munkájuk elismeréseként elmondhassák: “Egyszer játszottam pár percet a felnőtt csapatban!”. Ennek valahol azért még a mai világban is számítania kellene…

MLM_Poharam:

Bárhogy is nézzük a Király-kupa a bajnokság és a BL mellett jelentősen eltörpül, így nem véletlen, hogy 2011 előtt sokáig a fasorban sem voltunk ebben a sorozatban, azóta viszont már háromszor is jártunk a döntőbe, és kétszer sikerült is nyerni, legutóbb idén. A végső győzelmünkhöz kétség sem férhet, ugyanis mindkét nagy riválisunkat is meggyőzően utasítottuk magunk mögé. Az Atletico elleni párharc jószerivel Mariskáról szólt, gyakorlatilag egymaga eldöntötte a továbbjutás kérdését, ahogy a döntőben is nagy szerepe volt a győzelemben, bár az természetesen inkább Bale-ről marad emlékezetes, azt a gólt még sokáig fogjuk emlegetni. Az egész sorozat alatt mindössze egy gólt kaptunk úgyhogy hiányérzetünk nem igazán lehet, legfeljebb annyi, hogy Carlo nem játszatta a castillás fiatalokat, pedig lehetősége lett volna rá. Igaz, legalább a kevesebb lehetőséget kapó játékosok többnyire szerepet kaptak (Illa, Jesé, Morata, Isco stb.), bár Casemirót itt is csak jegelte a padon, de reméljük jövőre ez változni fog, hiszen változhat, mert a kétmecces párharcok ezt maximálisan lehetővé teszik, és ezt illene kihasználni.

copa7