Gracias, Diego!

1417695_227320077471729_611831125_oMorata, Casemiro és Jesús után López is elhagyja szeretett klubunkat. Talán mondhatom azt, hogy közülük az ő távozása a legfájóbb mindannyiunk számára, de az is igaz, hogy valakinek mennie kellett, ugyanis 3 klasszis kapus egy csapatban sehogy sem fér meg. Az persze más kérdés, hogy miért állt elő ez a helyzet. Navas kétségkívül kitűnő kapus, és a jövőre gondolva még logikusnak is mondható a leigazolása, azonban esetleg még vissza lehetett volna küldeni egy kis időre a Levantéba, bár jobban belegondolva szinte mindegy, hogy most vagy csak egy év múlva küldünk el valakit az Iker-López párosból. A vezetőség a mostra szavazott, aminek következtében Diegónak kell távoznia, és mi nem tudunk mást tenni, mint ezt elfogadni. Ez sajnos tipikusan az a helyzet, amikor az egyik ujjadba kénytelen vagy beleharapni, nincs igazán jó döntés, mert dönthetsz bárhogy, valakiknek biztosan nem fog tetszeni. Szóval Diego megy, mi pedig megpróbálunk tőle – ha már a klub nem tette – méltó módon elbúcsúzni.

Furcsa, de López tulajdonképpen egy véletlennek köszönhette a visszatérését Madridba, ugyanis mint ismert tavalyi év januárjában a spártai barátunk a 300 kiképzésén képzelte magát a Valencia elleni bajnokin szétrúgta Kapitányunk kezét, mellyel hónapokra harcképtelenné tette őt, így maradt az egyszem Adán kapus poszton, aki finoman szólva sem jelentett megnyugtató megoldást a csapat számára, úgyhogy nem maradt más hátra, mint keresni valakit San Iker ideiglenes helyettesítésére. A klub nem tétlenkedett sokáig, mindössze pár nap alatt leigazolta a Sevillában akkoriban csak másodszámú kapusként védő Lópezt. Jó megoldásnak tűnt, hisz egy rutinos kapusról volt szó, aki ráadásul saját nevelés is, tehát a beilleszkedése zökkenőmentesnek ígérkezett. Az is lett, mivel már az első bevetésén – ami történetesen “csak” egy clasico volt – mindenkit Diego Lopezmegnyugtatott a kiváló teljesítményével. Amit aztán folytatott a szezon hátralévő időszakában, gondoljunk csak az Old Traffordon bemutatott hatalmas bravúrjaira, vagy a Dortmund elleni védéseire amikkel meccsben tartotta a csapatot. De ami leginkább megmaradt bennem vele kapcsolatosan és leginkább jellemzi őt, az talán az utolsó előtti bajnoki a Sociedad ellen. Nekünk már totálisan mindegy volt a végeredmény, hisz semmiféle esélyünk nem volt a bajnoki címre, de López ezzel mit sem törődve, igazi profi módjára “játszott” és nemes egyszerűséggel kivédte az ellenfél szemét is. Ezt a teljesítményt és ezt a mentalitást látva Ancelotti nem véletlen, hogy nem engedte el őt, sőt, az új szezonban a bajnokságban – mindenki meglepetésére – bizalmat szavazott neki, amivel ő végig élni tudott.

López azon kevesek közé tartozott, akikre a legsötétebb időkben (= Mou megőrülése) sem lehetett panasz, és ez nem kis szó. A hozzáállása mindenki számára példaértékű lehet. Ő csak csendben végezte a dolgát, mindenkinél keményebben dolgozott, ha kellett bravúrt-bravúrra halmozott, egy szóval világklasszis szinten védett. Mindezt úgy, hogy közben a sajtó sorozatosan próbálta szítani a kedélyeket körülötte, éket verni közé és Casillas közé, szerencsére sikertelenül.

lopezJó kis párost alkottak ők ketten…

Hiába tehát minden próbálkozás, San Iker és közte látszólag minden rendben volt, most mégis távozni kényszerül. Mint már írtam, Navas érkeztével nem lehetett jó döntést hozni, valakinek szívnia kellett, hát ő rá esett a választás. Aminek sokan biztosan nem örülnek, de szerintem nézzük a jó oldalát a történetnek: egy olyan klubnál védhet, egy olyan klubnál lehet megkérdőjelezhetetlenül az elsőszámú kapus, mint a Milan, amely persze jelen állapotában nem a legjobb hely a világon, de már csak a múltja miatt is megtiszteltetés ott játszani. Biztos vagyok benne, hogy ott is olyan magas szinten fog teljesíteni, mint tette nálunk, remek üzletet kötött vele az olasz klub. Nem maradt hát hátra más, mint hogy tiszta szívből sok sikert kívánjak a további pályafutásához, remélem kapusedzőként viszontlátjuk majd egyszer még őt Madridban. Örülök, hogy a csapatomban láthattam őt, büszke lehet az itt eltöltött időre, amivel kétségtelenül beírta magát a Real Madrid történelmébe. Ezt a 1,5 évet már senki és semmi nem veheti el tőle. Köszönünk mindent, Diego!