Carlo! Hát miért váltottatok b+!?!?!

meszoly-kalman(210x140)A szurkoló gyakran szeretne beszélgetni szeretett csapata játékosaival. Szeretne kérdéseket feltenni az edzőnek, megcirógatni a klub elnökének fejét, vagy éppen kiosztani neki egy két-tockost, mint Simeone a sporinak. Az egyszeri szurkoló létének eleme a véleményformálás, és bizony néha ellenállhatatlan a késztetés arra, hogy akár egy háromszoros BL-győztes edzőt is felülbíráljon. Legtöbbször ez megmosolyogtató, és magam is sokszor leírtam már: nem tudhatjuk, hogy mi történik edzéseken, nem tudhatjuk, hogy a fals információk aranykorában minek hihetünk, és nem ismerjük személyesen a játékosokat, így legjobb ha elhisszük, a döntések az előlünk rejtve maradó mozzanatok fényében bizonyára indokolhatóak. A tegnapi mérkőzés azonban mindezek ellenére, minden higgadtság és önmérséklet mellett is kérdőjelek sokaságát festette az égre, és még soha nem akartam ennyire leülni Carloval egy asztalhoz és meghallgatni az ő verzióját a történtekről. Az összefoglalót gépelve ugyanis még 12 órával a lefújást követően is csak egy mészölyi kérdés parafrázisa zúg a fejemben: „Carlo! Hát miért váltottatok b+?”.

di-maria-indo1-430x270A kínzó kérdés a szünetet követő percekben vetődött fel, de ne rohanjunk ennyire előre, mert a meccsel kapcsolatos gondolatok hordóját a szurkolók bizony már jóval kezdés előtt csapra verték, amint kiderült: Di Maria ezen az estén csak a lelátón kaphat helyet. A nyár átigazolási sagaja ezúttal a kiadási oldalon íródik a szokásokkal ellentétben, de ettől még nem kevésbé unalmas a történet. Mára a lehetséges összes irányból körbe lett járva a szeleburdi argentin sztorija, a helyzet reális megítélése hovatovább lehetetlenné vált a megjelenő hírek/álhírek/Twitter posztok özönében, valamint Angelito csapatban játszott szerepének a racionalitás szűkös talajától fokozatosan elszakadó értékelése eredményeként, ami szépen lassan átkerült a szájhagyomány útján terjedő, egyre színesedő hősköltemények világába, melyeknek ugyan van valóságalapja, de a fikció és a valóság határát többé már senki meg nem tudná állapítani. Maris tavalyi – kétségkívül lenyűgöző, nehezen induló, de felfele ívelő – szezonja legendává vált, megítélése pedig vallási kérdéssé, amelyet semmilyen érvelés nem tud erre vagy arra kimozdítani. Nem is próbálunk meg hát érvelni maradása vagy távozta mellett, egy dolog azonban ide kívánkozik: ha valaki ismételten újra és újra kijelenti – legutóbb éppen tegnap –, hogy távozni akar, akkor azon lehet lamentálni, hogy mi vezetett eddig, hogy miként lehetett volna ezt elkerülni, de az illetőnek sajnos minden erénye ellenére sem lehet már helye a gyepre kifutó csapatban, hiszen gondolatai és érzelmei már máshol járnak. Ezt tehát a rendelkezésre álló információk tükrében nem nagyon róhatjuk fel a stábnak!

_77126159_023589886-1

Ennyit az előzményekről, lássuk a mérkőzést! A legszebb Real Madrid hagyományokat követve sikerült szinte azonnal gólt kapni, nem kis részben a sajnos súlyos meccshiánnyal és formaingadozással küzdő Varane-nak köszönhetően, akit Mandzukic előzékeny kiszolgálásában nagyban segített a lesre állítással továbbra is hadilábon álló Ramos. A horvát ezen a két találkozón fényesen igazolta, hogy miért is vágtam volna eret magamon leigazolása esetén képes lesz betölteni nem csak a csatárpozíciót, de a Diego Costa által a suttyóság terén hátrahagyott tátongó űrt is. Szép kihívás, nagy feladat, de az első lépések alapján nem lehetetlen!

atletico real madrid simeone referee

Nem lehet szó nélkül hagyni Simeone Josét megszégyenítő stand-up comedy-ját sem. Nekem őszintén szólva bejön az Atletico harcossága, akarata, egysége és a győzelem mindenek felé való helyezése. Talán azért, mert magam is játszottam hasonló értékek mentén szerveződő csapatokban, melyek játékosállománya elmaradt a legnagyobb vetélytársakétól. Simeone azonban tegnap elvetette a sulykot, és annyira beleélte magát a saját maga által teremtett szerepbe, hogy elvesztette kapcsolatát a valósággal, és sikerült bolhából elefántot csinálnia, a tökéletes semmiből akkora patáliát csapnia, ami még egy hisztis dívának is becsületére vált volna, és a sporinak kiosztott tockossal igen nagy kárt okozni saját csapatának. Nem lennék meglepve, ha teljesen megérdemelten hónapokra a lelátóra kényszerülne.

A Carlo felé megfogalmazódó kérdés előtt felvetődött egy másik is a 25. perc környékén: mégis minek kell történnie ahhoz, hogy a FIFA/UEFA/bármi komolyan elgondolkodjon a tiszta játékidő bevezetésén. Tegnap az első 25 percben a jegyet váltó és a képernyők előtt virrasztó nézők át lettek verve. 25 perc alatt talán 5 perc foci volt, a többi Diego fesztiváljával, ápolásokkal, szóváltásokkal, szabadrúgásokhoz és bedobásokhoz való készülődéssel telt. Az óra pedig csak pörgött, pörgött…

Szerencsére a félidő második felében a meccs is elkezdett pörögni, és mindez a Real Madridnak volt köszönhető. Ahogy arra számítani lehetett, az Atletico a vezetés tudatában kiásta a lövészárkokat, felhúzta a szögesdrótot és elaknásította a terepet. Minden adott volt a felállt betonfal elleni szokásos szenvedéshez… Azonban nem ez történt! Carlo bandája olyan eleganciával, kreativitással és elszántsággal ostromolta a várfalakat, amilyet az elmúlt években egyszer sem láthattunk. Kroos, Xabi és Modric minden támadáskezdeményt csírájában fojtott el, labdáik remekül találták meg az érkező Danit és Koncit, akik parádésan nyitották meg a területeket. Főleg előbbi volt elemében. Jelenleg Carvajal az egyik legnagyobb értéke a csapatnak: sebessége, meglátásai, ütemérzéke lenyűgöző, a támadásokat pedig tökéletesen támogatja. Tegnap övé volt a legtöbb kulcspassz (3) holtversenyben Hámesszel.

jamesEzzel meg is érkeztünk James-hez, aki 92,6%-kal osztotta a zsugát, 64 perc alatt 3 kulcspasszig jutott, és láthatólag fokozatosan oldódott fel a múló idővel. A Sevilla ellen látott bénító lámpaláz szerencsére eloszlani látszik, és egyre tisztábban látható, hogy miért is lesz ő nagy erőssége a csapatnak. Önzetlen volt, helyenként parádés kiugratásokkal szórakoztatta a többieket – a második félidőben a félpályán Roni elé pörgetett vagy sarkazott labdája láttán leesett az állam (3:24-től látható) -, és ő jelentette a legnagyobb veszélyt is az ellenfél kapujára. A pályán lévők közül nála fut le a leggyorsabban az átvétel-döntéshozatal-kivitelezés program, és neki kell talán a legkevesebb labdaérintés mindehhez (a labdaátvételt emelném ki 3:30-nál…). Nem rajta múlt, hogy nem állt több gólpassz is a neve mellett a szünetre, miként szerezhetett volna két-három gólt is, de ezeket a helyzeteket még elpuskázta. Reakciói jól mutatták, hogy bizony még dolgozik benne a görcs, de ez a félidő sokat segíthetett ennek ledolgozásában.

Kár, hogy Carlo másként látta mindezt, és a szünetben mindenkit meglepett: a semmi különösen extrát nem csináló, de azt halálosan precízen (passzolás – 95,6%) és magabiztosan végrehajtó Kroos elhagyta a pályát, hogy a megkérdőjelezhető állapotban lévő Roncinak helyt adjon a gólszerzés reményében. Ez a húzás gyakorlatilag pontot tett a mérkőzés végére… Az első félidőben a kapujához szegeződő Atletico játékosai egyre jobban meg tudták tartani a labdát, sokszor át tudtak rohanni a BBC-től semmiféle támogatást nem kapó középpályán, és nem egyszer veszélyeztettek is. Az első félidőben tapasztalt kreativitásnak a királyi oldalon nyoma sem volt. James tulajdonképpen ki lett vonva a játékból, és remek teljesítménye ellenére fel lett áldozva a „szokásos megoldás” oltárán: hátrányban van a csapat, tehát CR majd lő gólt. Akár fél lábon, morfiumtól szedálva is… Ez azonban nem történt meg. Utólag könnyű persze okosnak lenni, de itt nem csak erről van szó. Voltak ennek előjelei a korábbi hasonló jellegű meccseken is: ez a típusú védekezés nem fekszik még az egészséges CR-nek sem.

Cristiano_Ronaldo_3014613bRonaldo mindössze egyszer találta el a kaput, 45 perc alatt 14-szer kísérelt meg passzolni 25 labdabirtoklásából, és kétszer vesztett labdát is, ami 90 percre vetítve a csapatban a második legmagasabb érték volt. Csak Balenek sikerült mindezt „felülmúlnia”. A walesi sajnos nagyon rossz napot fogott ki: 90 perc alatt 34-szer jutott labdához, amivel éppen csak megelőzte Casillast, azaz tulajdonképpen nem volt játékban. Ehhez párosult 66,7%-os passzolási “hatékonysága”, ami lefordítva annyit jelent, hogy minden harmadik passza rossz volt. Ronaldo ezt az értéket egyébként alig tudta lenyomni (71,4%), kettőjüknél csak Konci volt pontatlanabb a mezőnyben. Hasonlítsuk össze ezeket a számokat a szintén elöl, a darálóban küzdő James 92,6-os értékével, vagy az egyébiránt nem túl erős napot kifogó Karim 84,6 százalékával…

balestrugglingTermészetesen nincs azzal baj, hogy Balenek nem ment a játék… Előfordul az ilyesmi a legnagyobbakkal is, senki nem tud mindig tökéleteset hozni. A gond azzal volt, hogy mindezek ellenére a stáb hagyta 90 percen át szenvedni a pályán, amikor láthatólag nem tudott mit kezdeni a helyzettel, míg az eddigi legjobb meccsét futó, önbizalmát fokozatosan meglelő Jamest számára kedvezőtlen szerepbe vezényelték, mielőtt a padon találta volna magát. Ronaldo beállítása szintén nem védhető semmi mással sem, mint a szokásos mantrával: mindig benne van a gól! Igaz… csakhogy nem mindenki ellen egyforma eséllyel. Ronaldo és Bale egészen kimagasló játékosok, akinek azonban legnagyobb fegyvereik a sebességük és páratlan fizikumuk. Két olyan tényező, amelyek egy felállt fal ellen igen kevéssé tudnak érvényesülni. Ezzel szemben főleg Ronaldo passzolási hajlandósága és pontossága hagyományosan a leggyengébbek közt van a csapatban, holott látható volt az első félidőben: egy ilyen védekezés ellen a gyors döntések, szélsebes passzok jelenthetik a megoldást, hiszen egy hosszas labdavezetéssel előkészített lövés esetében mindig lesz egy láb, ami odaér. Nem meglepő, hogy két klasszis szélső együtt egyetlen kulcspasszt sem tudott összehozni, míg James (3), Isco és Benzema összesen 5-ig jutottak. Ami meglepő, hogy ennek ellenére az ellenféltől és a pillanatnyi formától függetlenül mindig tőlük várja a megoldást Carlo. 10 képességből alighanem 7-8-ban jobbak, mint James vagy Isco. Ha az adott ellenfél azonban éppen a maradék kettővel törhető meg, akkor mindez mit sem ér. A keret elég mély és elég sok különböző típusú, más-más erényeket csillogtató játékos áll rendelkezésre ahhoz, hogy a gárda alkalmazkodni tudjon a különböző helyzetekhez. Nagy hiba nem élni ezzel, és berögzötten ugyanazokhoz a dogmákhoz ragaszkodni. Az alkalmazkodásra való képtelenség a kihaláshoz vezet, amint azt Darwin óta tudjuk…

Lehet, hogy Carlo kísérletezni akart. Lehet, hogy meg akarta nézni, hogy mi változik, ha visszaáll a BBC-re. Letesztelhette, hogy egy adott estén, azonos körülmények közt miként muzsikál a két rendszer egymáshoz képest. Ha ez volt a célja, akkor bizonyára levonta a következtetéseket. Remélem, hogy ez történt. Szívesen leülnék és megkérdezném erről, mert a képernyő előtt ülve nehéz volt a szünet után látottakra magyarázatot találni. Megkérdezném, hogy miért nem Bale helyett jött Ronaldo, vagy uram bocsánat, miért nem Isco érkezett ugyanarra a posztra. Megkérdezném, hogy mi indokolta a középpálya megbontását, és legfőképpen megkérdezném, hogy a látottak alapján milyen gondolatai ébredtek a jövőre nézve?

Tanulságos, érdekes, dühítő és elgondolkodtató este volt. A sok felvetődő kérdés mellett és a kudarc ellenére azonban próbáljunk meg a pozitívumokra fókuszálni. Tegnap láthattuk, hogy már fal ellen is tud játszani a csapat, hogy rengeteg a variációs lehetőség és sokszínű, sokoldalú a keret, melyben komoly potenciál rejlik. Szinte bármilyen helyzethez lehet alkalmas felállást kreálni a rendelkezésre álló játékosokból, a kérdés már csak az, hogy sikerül-e megtalálni és alkalmazni a megfelelő formációt akkor is, ha az ellentmond a szokásos megoldásoknak, és megkövetel bizonyos kompromisszumokat a vezetőségtől. Én bízom benne, hogy sikerülni fog, és a tegnapi hibák hosszútávon kifizetődő következtetések magvait vetették el.