A blog legvégén

real-madrid-cimer-feketeSzerettem volna ezt a posztot valami vagány felütéssel kezdeni, de igazából úgy ítélem meg, felesleges. Már hetek óta lehetett sejteni, hogy valami jön, kérdés volt rengeteg, válaszunk ellenben kevés. Nos, mostanra lettek válaszaink is, de mindenek előtt a legfontosabb bejelentés: A korona mögött blog, így, jelen valójában, megszűnik. Minden további hajtás után.

Indokot lehetne sorolni százat. Pocakosak lettünk, a napunk főleg munkával telik, családalapítás, et cetera – de sokkal fontosabb, hogy már bőven a Korona 2.0 felállása előtt valami kiveszett. Annak idején, még Endóval és kompanyval, na meg Neillel megállapítottuk – monoton maraton lett abból, ami valaha egy vicces(nek gondolt), kreatív(nak szánt) tevékenységnek indult; elmaradtak az elgondolkodtató, a mulatságos, a ki tudja még, milyen posztok – talán nem volt véletlen a két őstagunk távozása. Neil és én makacsul hittünk benne, hogy lehet jobb, hogy kell egy, az átlagtól eltérő szemléletű blog kis hazánkba, hogy lehet és kell is nagyobb energiákat mozgósítani annak érdekében, hogy ‘A korona mögött’ blog a régi fényében virítson.

Eltelt egy év, és új szerzők ide, új lendület oda, ki kell jelentenünk: ez nem sikerült. Lehetne okokat keresni, lehetne ujjal mutogatni a széteső nso-időszakra, mikor még lelkesedés volt, csak blogolási lehetőség nem (hála a technikának), lehetne magunkba nézni, lehetne egymásra mutogatni, de a tény ettől még tény marad: a beharangozó-összefoglaló-tipper szentháromság messze nem az, ami a korona valaha lenni kívánt, és – őszintén – méltánytalan a szellemiségünknek, hogy ennyire korlátoztuk. E mellé persze a magánéleti változások is bőven bejátszottak, így végül, nyárra, kikristályosodott, a Korona történetének (lévén az alapítók java már nem tevékenykedik itt) így vége. Jön helyette persze más, a mostani szerkesztők toborozva, végtelen akarással igyekeznek tovább vinni a megszokott vonalat, sőt, új lendülettel kezdenek bele az új postr oldalon a Habfehér dicsőség folytatásába – sőt, én is maradok, hogy segítsek, ahogy időm és energiám engedi…

Alant egy kis búcsú a távozók szavaival, és reméljük, megőrzitek ‘A korona mögött’ blog emlékét, hisz számtalan álmatlan éjszakát, iszonyatos munkát tettünk bele. Az emléke bennünk biztosan megmarad.

Neil Blender:

“Olyan ez nekem, mint egy szakítás. Hiszen a Korona nem egy kósza numera volt, hanem nagy szerelem és komoly kapcsolat. De a veszettül égető tűz, a torkot mardosó lángolás helyét természetes módon átveszi idővel egy bizsergető melegség érzet, és ha ez sem marad meg, akkor el kell gondolkozni a szakításon. Én elérkeztem ide és nem voltam rest meghozni a nagyon fájdalmas, azonban mindenki számára szükséges döntést.

Elment mellettem az idő. Megöregedtem. Eljött azon kor, amikor az embernek priorizálnia kell a saját életét és ez bizony számadással jár. Én most élem, éltem át ezt az időszakot. Ha az élet úgy akarja jövőre megnősülök, átalakítok/építkezem, gyermeket tervezek. Kikapcsolódom a barátaimmal, motorozom minél többet, focizom (újabban futok is basszus, micsoda sportember), horgászom. Ezekhez pedig meg kell teremtenem a pénzmagot is, úgyhogy pároslábbal ugrom a mókuskerékbe és hajtok, mint egy bespeedezett degu. Hogy mi hiányzik a felsorolásból? A blogírás. Valahogy akármennyire is próbáltam nem tudtam kreativitást, őszinte rajongást és megtagadhatatlan írásvágyat érezni magamban az elmúlt hónapokban. Ez persze nagyon sok olyan dologra is  visszavezethető, ami önhibánkon kívüli, gondolok itt a motiváló és nagyszerű blogközösség, a Népsport totális széthullására, a szükségmegoldások cserelehetőségének alternatíváira. Egyszerűen már nem ment a dolog, ha voltak is gondolataim akkor nem éreztem azt a vágyat, hogy posztba öntve publikusan is megosszam őket. Amiket mostanában írtunk abból kevés volt a valódi, kreatív ötlet-poszt, a beharang-ÖF páros pedig nem a blogírás csimborasszója.

Ha valaki ezt végiggondolja teljesen logikus, hogy a befejezés mellett döntöttem. Mivel krysal is hasonlóan vélekedett, úgy gondoltuk, hogy itt az ideje annak, hogy a Korona Mögött blogot átadjuk az emlékezetnek. Én személy szerint köszönöm az összes jóleső, pozitív visszajelzést, az építő kritikákat, sőt, az anyázás is jól jött néha. Köszönöm az összes szerzőtársamnak az egymás iránt tanúsított tiszteletet, a sok segítséget és a barátságot amit egymásnak adtunk… Basszameg, ha így végig gondolom az elmúlt éveket nem voltunk rosszak, nem? Még egy Koronás focit is összehoztunk, vazze’! És természetesen a legnagyobb taps nektek jár, kedves olvasók, bármilyen közhely is, de nélkületek ez az egész nem lett volna ilyen jó! Ha bemegy, gól, ezt soha ne feledjétek!

Új néven, régi-új szerzőkkel indul majd egy új Madrid-blog, sok sikert kívánok a folytatás mellett döntött szerzőknek, a fedélzetre lépő újaknak! Hiszen egy Real Madridnak kell egy blog, kell egy olvasztótégely, ahol a szurkolók összejöhetnek és minőségi tartalmat kaphatnak. Hiszen nem mindenki öregedett velem…

Pacsi mindenkinek és Hala Madrid!

Neil”

VIC:

“Három a magyar igazság. Sokszor hallottam ezt a mondatot gyerekkoromban, és a jelenlegi helyzetről pontosan ez a mondás ugrott be. Remek kezdeményezés volt a blog, kiváló és lelkes csapat jött össze, minden ment a maga útján. Fájó, hogy a későbbiekben mégsem volt minden zökkenőmentes. A Korona Mögött első megrendítő erejű pofonja kompany és Endo kiválásában nyilvánult meg. Személy szerint kompanyt abba a szűk rétegbe sorolom, akiket valóban szakembernek lehet nevezni, hiszen remek meglátásai vannak a világ futballjával kapcsolatban. Endo lelkesedése pedig páratlan, rég láttam madridista emberben ekkora fanatizmust, mint amekkora benne van. Természetesen szót kell ejtenem krysalról és Neilről, akik szintén alapítótagok, és a kiválás után is a folytatás mellett döntöttek – bizonyára nem volt egyszerű meghozni ezt a döntést. Köszönettel tartozom nekik, hogy a 2.0-ás verziónál rám is gondoltak, még akkor is, ha elfoglaltságaim okán nem vettem észre egyhamar az e-mailt és ők azt hitték elnyelt a föld – mire egyszer csak mégis felbukkantam (fun fact). Nagyszerű érzés volt kipróbálni az írást a blogon, megnézni hogy Ti, az Olvasók mit reagáltok a posztokra. Hatalmas izgalommal vártam a legelső írásom reakcióit – de gondolom ez nem meglepő. Aztán jött a második ütés, a taccsra váltás. Ez elérhetőségünk szempontjából pozitív változás volt, de jó pár törzstagot elvesztettünk vele – bár az igazi kemény mag végig velünk volt. Aztán folytattuk a munkát a taccsnál is, de valahogy mindenkiből – így belőlem is – hiányzott a 100%, az elsöprő lendület, és tavaszra már elég monoton volt a beharang-összefoglaló-tippjáték trió homályában bolyongani. Majd nyáron ismét inaktív volt a banda, és nagyjából mindenki szembesült vele, hogy ennek vége lesz. Csak magunknak sem akartuk beismerni. De be kellett és ez volt a harmadik, kiütést eredményező pofon. Az alapítók iránti tisztelet és kérésük jeléül a Korona Mögött lezárul.

Folytatás azonban lesz, és ez a ráadás! A szerkesztőségből többen éreznek még magukban elég motivációt és idejüket és energiájukat rászánva egy új oldal, egy új jövő felé nyitnak! Személy szerint nagyon sok sikert és kitartást szeretnék kívánni. Ami engem illet, az én jövőm egy harmadik irányt vesz. Lehetőségem nyílt arra, hogy a penamadridista.hu-n kapjak szerepet, mint szerkesztő, s személyes ambícióim okán éltem is ezzel a lehetőséggel. Így a jövőben az én írásaimmal a penán találkozhattok, illetve aki szeretne a jövőben meccsnézésre jönni a Sugárba, valószínűleg ott talál majd engem.

Köszönök mindent a szerkesztőtársaimnak, a törzsolvasó és törzskommentelő társaságnak! Köszönök mindent Korona Mögött család!”

…és persze a maradóktól is néhány gondolat:

IronRock:

“Sose hittem volna hogy blogger leszek. Pláne nem a korona mögött blogon, amit pár hónap híján azóta követek, hogy van, és azóta nem telik el nap úgy, hogy legalább 20-szor ne jöjjek fel az oldalra. Lehet hogy sok, nálam jobb és felkészültebb kommentelő alkalmasabb lett volna szerzőként, de krysal és Neil engem is felkértek a csapatba egy évvel ezelőtt, ami nagy megtiszteltetés, ugyanakkor felelősség is volt. Komoly próbatétel volt, amit utólag be kell vallanom, nem hiszem hogy meg tudtam ugrani – legalábbis azon a szinten, amit a korona mögött blog előzetesen képviselt. És ez az én hibám. Sajnos a szezon végén a blog már alig szólt többről, minta a behari+ÖF, néha egy-egy havi értékelő. Nem tudtuk úgy felpörgetni a blogot, ahogy szerettük volna. És hogy Neil és krysal is kiszáll, így a korona mögött blognak itt a vége. Hogy a megmaradt két alapító nélkül ezen a néven tovább vigyük, azt én nem akarom. Ha le kell zárni, akkor a korona mögött blog, amit krysal, kompany, Neil Blender hívott életre és már így hogy mindannyiuk kiszállt, akkor legyen ez egy méltó búcsú. Szomorú, ugyanakkor szép búcsú ez. Nagyon büszke vagyok arra, hogy ennek a blognak a szerzője lehettem. Nagyszerű embereket, kiváló bloggereket ismertem meg a Bennetek, még ha személyesen nem is találkoztunk. Mi azért folytatjuk egy másik formában, de szeretnék köszönetet mondani A Korona Mögött blog alapítóinak, hogy ennek a blognak a részese lehettem, és hogy akárhova vessen minket a sors, akárhogy találkozunk, egy dologban mind ugyanúgy hiszünk, ami mindannyiunkat eggyé kovácsol : HALA REAL!”

MLM_Poharam:

“Eljött ez a nap, az a nap, melyet senki sem várt és amely lezárja “A korona mögött” egyedi és egyben csodálatos történetét. Kb. 4 éve kezdődött az egész, valami egészen új, melynek eleinte csak szimpla olvasóként, majd idővel rendszeres kommentelőjeként, és egy éve immáron új szerzőjeként lehettem a részese, amit ezúton is köszönök a srácoknak. Tavaly ilyenkor – talán nem titok – már majdnem véget ért a blog élete Endo és kompany kiválásával, de krysal és Neil úgy gondolta, hogy még egy esély jár ennek az oldalnak, amivel sajnos – ki kell mondani – nem tudtunk élni különböző okoknál fogva, és ebben természetesen nekem is megvan a saját felelősségem. Nem tudtam azt hozni, amit magamtól is elvártam, ennek ellenére büszke vagyok, hogy e csapatba tartozhattam, írhattam nektek, kedves olvasók, azonban be kellett látnunk, hogy ezt így tovább nincs értelme folytatni, mert egy blog akkor jó, ha azt óriási lelkesedéssel, örömmel és 100 %-osan csinálja az ember, köztes út nincs, éppen ezért határoztunk úgy a többi szerzőtársammal, hogy ezt a történetet méltó módon itt és most lezárjuk. Baromi nehéz volt ezt a döntést meghoznunk, rengeteget vívódtunk és gondolkodtunk rajta mielőtt elhatároztuk volna magunkat e döntés irányába. Sajnáljuk, sajnálom ezt, de mint tudjuk az életben semmi sem tart örökké, szinte mindig eljön az a pont, amikor nehezen és fájó szívvel, de tudni kell nemet mondani, jelen esetben befejezni a “korona mögött” a blogolást.
Ám ez csak “A korona mögött” blogra vonatkozik, ugyanis hosszas tanakodás után arra jutottunk a megmaradt szerzőtársakkal, hogy az itt kialakult nagyszerű közösséget nem hagyjuk elveszni, hanem máshol újrakezdjük. Olyat teszünk, amit csak nagyon ritkán szoktak az emberek, vagyis adunk magunknak még egy utolsó utáni esélyt, erről részletesebben majd később értesítünk Titeket. Most nem maradt más hátra, mint elbúcsúzni ettől a blogtól és szerzőtársaimtól: jó volt veletek együtt “dolgozni”, remélem mindannyian emlékezni fogunk hosszú idő elteltével is a közös munkára és az itt együtt eltöltött időre. Hala Korona mögött!”

Maverick:

“A Korona Mögött blog számomra “több mint egy blog”, ha élhetek ezzel a szófordulattal. Több, mert amikor egyedül gubbasztottam a szakadozó streamek előtt a nagy víz túloldalán, akkor ez a blog adta a meccsnéző közönséget, a társaságot, akikkel kibeszélhettem a látottakat. Ismeretlenek lettek az ismerőseim, akikkel 10000 km-ről izgulhattam együtt. Krysal és Neil – valamint Kompany és Endo – kiszállásával viszont ez a blog már nem lenne az a blog. Érthető a döntés persze, hogyne érteném, még ha fájdalmas is… Magam is jártam ebben a cipőben, mikor hátra kellett hagynom a floorball sportág mindennapjait közvetítő oldalt, mely saját egyszemélyes vállalkozásom volt. Először csak átadtam a jogokat újaknak, de aztán láttam, hogy az oldal már nem az volt, amilyennek én megálmodtam, és a lassú enyészet elkerülhetetlenné vált.

Az évek múlásával elfogynak az új szófordulatok, megcsappannak az eredeti ötletek, elapadnak a még soha nem hallott gondolatok, és a rendelkezésre álló szabadidő felhasználása terén a preferenciák lassan eltolódnak… Nem érdemes beárnyékolni a korábbi munkát azzal, hogy silány terméket állít elő az ember muszájból, nem szabad lerombolni az éveken át épített hírnevet. És bizony idővel nehézzé válik karaktereket vetni a képernyőre határidőre egy Levante elleni meccs előtti pénteken… Sokkal könnyebb ritkán, szívből szólni, valami fontosat elmondani. Saját egyéb elfoglaltságaim miatt kevés részt vállaltam a munkában – ahogy azt előre jeleztem is, mikor krysal hosszas és megtisztelő unszolására beálltam év elején a szerkesztők sorába -, és leginkább azok a cikkek okoztak örömet, amelyekben igazán el szerettem volna valamit mesélni: Xabi Alonso, James érkezése, a Falcao sztori, a Bayern elleni siker… A szintet éveken át viszont nehéz tartani. Megéltem mindezt én is.

Éppen ezért megértem a társak döntését, és csak elismeréssel tudok adózni előttük. A Korona Mögött az eredeti gárda kiszállásával ebben a formában így búcsúzni kényszerül, hiszen ez az ő termékük, az ő márkájuk ez a mára már életünk részét képező név. A többiekre, ránk vár a feladat, hogy eme legendás oldal örökébe lépjünk, és tovább vigyük szellemiségét, na meg a hozzá tartozó közösséget. De ez már egy új történet kezdete…

Hálásan köszönöm a lehetőséget az eredeti szerzőknek, megtiszteltetés volt ezeken a hasábokon szolgálni, de még hálásabban köszönöm azt a rengeteg önfeledt órát, amit eltölthettem veletek a virtuális valóság teret nem ismerő világában! “

Köszönünk mindent, Mindenkinek. Odaát találkozunk (igaz, ott még rengeteg munka vár ránk, mind technikai, mind egyéb értelemben – talán nem hiába, hogy ennyire óckodtunk infót megosztani előbb…)

Az újjászületett blog elérhetősége:

http://realmadridcf.postr.hu/bienvenido-az-uj-real-madrid-blogon