Van mit, van hol és van miért. Az első meccs semmit se hozott, és most nekünk kell kaparni. Carlo várhatóan néhány ponton belenyúl a csapatba, részint hogy a rotálást erősítse, részint mert sérülés és/vagy fogalmunk nincs miért. De hát ezt neki kell tudni. Hajtás után beharang.
Kb. ez juthat az eszünkbe a tegnapi/mai meccsről. Egymás rugdosása, gyömöszkölése, és egy gól itt és egy a másik oldalon. Valljuk be, egyik csapat se érdemelt ennél többet. Rossz ezt leírni, de ez van. Hajtás után összefoglalunk.
Tovább a folytatáshoz
“Itt a matrac, itt van újra, csúf, mint mindig énnekem.” Írhatta volna Petőfi, ha Real Madrid szurkoló lett volna. Tény, az elmúlt szezonban többször találkoztunk a kistesóval, mint ahányszor az előző két idényben összesen – szám szerint ötször. És most ismét ők jönnek szembe, és megpróbálják a Szuperkupát elorozni előlünk. Ma este nem lesz olyan könnyű dolgunk mint a Sevilla ellen egy hete, ezt borítékolhatjuk. Egy erős csapat, aki pokróc kellemetlen stílusával már tavaly is okozott nekünk elég gondot. Hajtás után beharangunk az esti meccsre.
Tegnap este jól kezdték kedvenceink a hadjáratot. Könnyebb meccs volt mint amire előzetesen számítani lehetett, kérdés csak abban merülhetett fel közben, hogy hány góllal nyerünk. Régóta hiányzott már ez a trófea a vitrinből, most végre megszereztük, és senki nem mondhatja, hogy nem érdemeltük meg maximálisan. Szép volt amit a csapattól láttunk, hajtás után összefoglalunk.
Hosszú volt a nyár (illetve még tart is), de habfehér kedvenceink az amerikai felkészülés (mire??) után végre éles meccsen lépnek pályára, hogy az idén begyűjthető hat trófeából az elsőt megszerezzék, az Európai Szuperkupát a Sevilla ellenében. Bemutatkozhatnak a nyári nagybevásárláson begyűjtött új szerzemények (Kroos, Hamesz), és reméljük hogy a VB fáradalmait sikerült a keret nagy részének kipihennie. Hajtás után beharangunk.
Tegnap óta hivatalos. James Rodríguez, a kolumbiai válogatott legjobbja és a VB gólkirálya, a Monaco-tól 80 millió euróért hozzánk igazolt. Megvolt a hivatalos bemutatás, erre a szezonra (remélhetőleg) letudtuk a szokásos gigaigazolásunkat, és ki-ki nézőpontja és vérmérséklete alapján örül vagy nem olyan nagyon mindenki “Hamesze” érkezésének. Következzen most az üdvözlő poszt Maverick kolléga tollából.
Úgy látszik, szeretett klubunk végleg igyekszik maga mögött hagyni az megalomán transzferpolitikáját, és ennek újabb ékes bizonyítéka Toni Kroos érkezése. Vele klasszis játékos érkezett, szinte diszkont áron. Aki játsszon bárhol a középpályán, bármilyen szerepkörben, nem fog csalódást okozni. És nagyon jó ezt leírni. Az új Xabi, az új Modric? Bármelyik lehet. Már most. Hajtás után egy személyes hangvételű írásban köszöntjük Toni Kroos-t.
Miután március végén megjártuk a Poklot, már félig-meddig kezdtünk leszámolni azzal hogy idén nyerhetünk valami komolyabb trófeát. Habfehér kedvenceink szerencsére nem így gondolták, és áprilisban olyan menetelésbe kezdtek, amihez képest Mao-ce Tungé 80 évvel ezelőtt egy laza nyáresti sétához hasonlított. 20:3-as gólaránnyal zártuk a hónapot, néhány nagyon komoly skalpot és egy trófeát is begyűjtve jeleztük, mi vár arra aki az utunkba kerül. És ami a legfontosabb: a CSAPAT taktikailag és mentálisan tökéletes egységbe forrt, erről az ellenfeleink tudnának mesélni. Hajtás után áprilist értékeljük.
Tovább a folytatáshoz
A tegnapi meccsre ez tökéletesen igaz volt, és ha csak nyomokban, akkor jó az ilyet messze elkerülni. Nekünk sajnos nem sikerült, így aztán végigszenvedhettük (jómagam háromszor is megnéztem), ahogy a mentálisan leeresztett, szétesett, sérülésektől sújtott csapatunk önmagát veri meg a meccsen. És milyen ironikus hogy pont az a két játékos, Ramos és Xabi röhejes hibájából kaptuk a gólokat, akik az utóbbi időben a legmegbízhatóbb teljesítményt nyújtották. Szörnyű este volt, megpróbálunk összefoglalni. Tovább a folytatáshoz
Kevés nehezebb feladat létezik egy szurkoló blogger életében, mint beharangozót írni egy olyan bajnoki meccs elé, ami nagy valószínűséggel már nem dönt semmiről, ugyanakkor mégse lehet teljesen félvállról venni, mert marad még izgulni valónk is rajta – nem pozitív értelemben. Utolsó előtti meccs, utolsó utáni esély(?) hogy a lepkefingnyi sanszunk megmaradjon a bajnokság megnyerésére. Érdemes egyáltalán számítani erre? Vagy hagyjuk a francba, és készüljünk a szezon utolsó, de messze legfontosabb meccsére inkább? Hajtás után beharangozunk és latolgatunk. Tovább a folytatáshoz