krysal bejegyzései

Utolshow

real-esp2Vannak azok a bizonyos Nagy Kérdések az Életben, melyek boncolgatják a Lét milyenségét, hogy mégis mi értelme az egésznek, vagy (a némileg egyszerűbb lelkek számára) hogy mégis hogyan jut be a munkahelyére a hókotró sofőrje. Valahol az átmenetet képezi a kettő között az utolsó bajnokira vonatkozó kérdés: mégis miért kínozzuk magunkat ezzel eme napsütéses szombat délutánon, miközben már izgulnivalónk gyakorlatilag nincs, ráadásul maradt bennünk (vagy legalább a döntő többségben…) egy adag harag a fiúk iránt az utóbbi hetek káprázatos, arcpirító bénázásai után. A válasz persze egyértelmű: csak. Tovább a folytatáshoz

A Pokolban is Úr

Ahogy a mondás tartja, sőt, még annál is jobban. Amikor megkaptuk a Bayernt az elődöntőre, egy kisebb gombóc akadt meg a torkomban: nem is azért, amilyennek véljük (véltük?) a németeket, sokkal inkább a közös előélet miatt. A Bayern azt a Bayern, évtizedes közös múltunknak hála mindmáig a fülemben cseng az Elber-gól utáni „ha Iker hármas-iker lenne, akkor se fogta volna meg”, illetve egyéb mondatok zagyva keveréke, a mélyről feltörő gyomorideg kakafónikus fájdalma. Aztán lefutott az első meccs, és ha magabiztos nem is lettem, de 200%-al el tudtam hinni, hogy igenis képesek a fiúk bejutni a döntőbe. Nem láttam jelét a szokott türelmetlenségnek, a hisztinek, a bizonytalanságnak; a Real Madrid végre felnőtt ahhoz az eszményhez, amit hosszú évtizedek óta jelent a szurkolói szívében, még ha ez nem is a közhelyekbe fulladó fehér balettet jelenti. Valamint: Nem láttam jelét a barbár rivallásnak, a küzdőszellemnek, a megalkuvást nem tűrő darának ellenfeleinken – és ez legalább ugyanilyen fontos!

n_real_madrid_fondos-4088922 Tovább a folytatáshoz

Vihar jön

A Csend a Vihar előtt – az egyik kedvencem. Mindent áthat, mindent elnyel. A morajlás kitörés előtt. Határozottan érezni lehet. Még béke uralkodik, de ez már az elfojtott érzések békéje. Hideg, zaklatott remény; vad, kérlelhetetlen vágy – és még ki tudja, mi minden lappang Bennük és Bennünk is. Az emberek a dolguk után járnak (…pedig ma!…), a postás viszi a levelet, a szomszéd macskája a napon fekve szunyókál – aztán (már nincs sok, nem is oly soká!) a tűzhányó teteje lerobban, és százakat (Ezreket? Milliókat? Ki tudja?) temet a tűzforró hamu maga alá. Pedig ez nem a Vezúv, és németföldön nem is szokványosak a tűzhányók – a sorsdöntő Bajnokok Ligája meccsek annál inkább.

bmvsreal Tovább a folytatáshoz

Egy becsületbeli ügy

real-dortmundNagyon úgy tűnt, a Real Madrid becsületbeli ügyként kezelte a tegnap esti mérkőzést – tekintve pedig a beharangozóban taglalt előzményeket, vagy épp a tavalyi párharcot szintén a Borussia ellen – ez illett is. Ugyanakkor, mielőtt szóvirágokból terítenék párnázott selyemvánkost elégedett játékosainknak, azért jegyezzük fel: partner volt ehhez Klopp egylete is.

Tovább a folytatáshoz

Kockázatelemzés

real-dortmundIsmeritek azt a viccet, hogy zuhan lefelé egy ember a 100. emeletről, és zuhantában minden emeletnél elmondja – Eddig minden rendben!? Kicsit hasonló érzésem van Ancelotti idényével kapcsolatban is. „Kikaptunk Barcelonában, talán hiba volt Ramos középpályásként szerepeltetése, de ettől még minden rendben!” „Kikaptunk a városi rivális ellen otthon, de még az út elején járunk, minden rendben!” „Nem voltunk képesek kezelni a Matracosok által keltett feszültséget, ez okozta a pontvesztést – de ettől még minden rendben!” „A Barca ugyan otthon vert bennünket, de a végsőkig harcolni fogunk, hogy visszaszerezzük elvesztett előnyünket – minden rendben!” „A Sevilla ellen képtelenek voltunk a saját focinkat játszani, a betömörülő ellenfél ellen nem volt befutható terület, és két kontrából (két kapura lövésből) két gólt kaptunk – de nem adjuk fel a harcot!” Hát, akkor minden rendben… Tovább a folytatáshoz

Alibi

MAlagaleadNeil tanár úr egy valamit elfelejtett elárulni kiváló beharangjában: nem csupán a Cipész töltötte lázas vedeléssel az előző éjszakát, hanem a teljes Real Madrid Tánckar is! Ez még nem lenne baj, de minderről a hazaiaknak senki nem szólt egy szót se, és úgy jöttek ki a pályára, mintha komoly előadásra készülődnének…

Tovább a folytatáshoz

Sok hűhó – kevésért

atreÜl egy asztalnál Ancelotti és Simeone, közöttük egy korsó, ami a közmondásos mennyiséggel telített. Mindkettő feszült arccal tanulmányozza, szinte halljuk, hogyan forognak a kerekek az agyban, zakatolás, kattogás. Balról belép a képbe egy semleges szurkoló, szánakozón végignéz rajtuk, majd ennyit mond: „Aha. Meg a jó kurva anyátok!” – és elsétál. Mindkettő mérsékelten döbbenten néz a másikra, szavuk sincs. De azért értik ők a lényeget.

Tovább a folytatáshoz

Nagy lépés

atleticovsrealA hétközi BL meccs, ahogy azt Neil írta volt, másodrangúvá silányodott a ma esténk (délutánunk, matinénk) fényében – annak ellenére is, hogy a Real kivéreztette az Schalke 1-6 04 csapatát, és khm… megnyugtató előnyre tett szert a visszavágó előtt. A könnyed hangolódásra is kevés meccs után most némileg komolyabb feladat elé néz az Ancelotti-legénység, még úgy is, hogy az előjelek inkább mifelénk kedvezőek. Vagy mégsem?

Tovább a folytatáshoz

Rémesen gyenge

getafevrealmadridÚgy állunk, mint egy héttel ezelőtt, és ez valahol jó. Három gárda hatvan egységgel, ami azt jelenti, bár a két ellenlábasunk sem, mi sem hibáztunk, és ahogyan azt jósoltam volt, tükörsimán hoztuk a tegnapi meccset – még úgy is, hogy még mindig nehezen emésztem, mikor látványosan belealszunk egy-egy mérkőzésbe. Márpedig tegnap ez megtörtént, hisz „Kerekseggű” (igen, ezt a hölgy szurkolóink kedvéért) Jesé már az 5. percben beverte a maga gólját, és sokat az újabban már-már szokásos Benzema gólra se kellett várni; a Getafe meg pont annyira volt elég, hogy ne fújja le a bíró a meccset túlzott egyoldalúság miatt. Tovább a folytatáshoz

A magabiztosság diszkrét bája

getafevrealmadridRendhagyó lesz ez a mai beharang, már ha rendhagyónak számít, hogy kivételesen nem azzal leszek elfoglalva, hogy Luis García Plaza Azulesének erejét taglaljam, vagy azt, mit kellene lépnie a jó Carlónak ellenük. Nem. Jelenleg úgy ülök itt a masinám előtt, rajtam a (tavalyi) idegenbeli mez melegítőjével, hogy elképzelhetetlennek tartom az esetleges fiaskót. Tudom én, hogy ez nem egy jó dolog, hogy a Getafe nem hogy otthon, de még a Bernabéuban sem tágra tárt ánusszal lép fel, és hogy az ilyen magabiztosság egy kiadós, atyai pofon képében szokott visszavágni, de… Évek óta most, az utóbbi hetek, hónapok fényében bízom annyira a csapatban, hogy egy ilyet le merjek írni. Tovább a folytatáshoz