Beharangozó kategória bejegyzései

Az első komoly megmérettetés

sc_1“Itt a matrac, itt van újra, csúf, mint mindig énnekem.” Írhatta volna Petőfi, ha Real Madrid szurkoló lett volna. Tény, az elmúlt szezonban többször találkoztunk a kistesóval, mint ahányszor az előző két idényben összesen – szám szerint ötször. És most ismét ők jönnek szembe, és megpróbálják a Szuperkupát elorozni előlünk. Ma este nem lesz olyan könnyű dolgunk mint a Sevilla ellen egy hete, ezt borítékolhatjuk. Egy erős csapat, aki pokróc kellemetlen stílusával már tavaly is okozott nekünk elég gondot. Hajtás után beharangunk az esti meccsre.

Tovább a folytatáshoz

Hatból az első, Bale hazatér

real_sevillaHosszú volt a nyár (illetve még tart is), de habfehér kedvenceink az amerikai felkészülés (mire??) után végre éles meccsen lépnek pályára, hogy az idén begyűjthető hat trófeából az elsőt megszerezzék, az Európai Szuperkupát a Sevilla ellenében. Bemutatkozhatnak a nyári nagybevásárláson begyűjtött új szerzemények (Kroos, Hamesz), és reméljük hogy a VB fáradalmait sikerült a keret nagy részének kipihennie. Hajtás után beharangunk.

Tovább a folytatáshoz

A por la DÉCIMA

Szépség és a szörnyeteg – Jó, igen, elcsépelt, tudom, mégis, egy döntőn a nem köznapi halandók (más néven: elkötelezett szurkolók) számára ez a két véglet létezik. Az ebbe a kasztba tartozók, legyenek bár gyári munkások, vagy olyanok, akik fejben kiszámolják 27,4 négyzetgyökét, mostanra olyan állapotban lehetnek, mint egy bedrogozott kaméleon: kósza gyomorgörcs, váratlanul felhangzó vihogás, és (mint például én, így éjjel kettő környékén…) kóros álmatlanság; és akkor még csak néhány tünetet említettem. Megnyugtatnék mindenkit, ez tökéletesen normális. Merthogy holnap (ma) este egy Álmot összezúznak, míg egy másik megvalósul!

decima
Tovább a folytatáshoz

Utolshow

real-esp2Vannak azok a bizonyos Nagy Kérdések az Életben, melyek boncolgatják a Lét milyenségét, hogy mégis mi értelme az egésznek, vagy (a némileg egyszerűbb lelkek számára) hogy mégis hogyan jut be a munkahelyére a hókotró sofőrje. Valahol az átmenetet képezi a kettő között az utolsó bajnokira vonatkozó kérdés: mégis miért kínozzuk magunkat ezzel eme napsütéses szombat délutánon, miközben már izgulnivalónk gyakorlatilag nincs, ráadásul maradt bennünk (vagy legalább a döntő többségben…) egy adag harag a fiúk iránt az utóbbi hetek káprázatos, arcpirító bénázásai után. A válasz persze egyértelmű: csak. Tovább a folytatáshoz

Celta-lan kóválygás folytatódik?

celta-realKevés nehezebb feladat létezik egy szurkoló blogger életében, mint beharangozót írni egy olyan bajnoki meccs elé, ami nagy valószínűséggel már nem dönt semmiről, ugyanakkor mégse lehet teljesen félvállról venni, mert marad még izgulni valónk is rajta – nem pozitív értelemben. Utolsó előtti meccs, utolsó utáni esély(?) hogy a lepkefingnyi sanszunk megmaradjon a bajnokság megnyerésére. Érdemes egyáltalán számítani erre? Vagy hagyjuk a francba, és készüljünk a szezon utolsó, de messze legfontosabb meccsére inkább? Hajtás után beharangozunk és latolgatunk. Tovább a folytatáshoz

Kötelező győzelem!

Valladolid - REal MadridLeadÉs ennyivel el is lehetne intézni ezt a meccset. A Real Madrid egy óriási ajándékot kapott a sorstól és a Levante-Getafe párostól a múlt héten, amivel nem tudott élni a csapat. A vélemények megoszlanak arról, hogy a Valencia ellen Carlo meccselte-e el magát (igen), vagy a csapat nem tudott a roppant kimerítő BL visszavágó után megfelelően koncentrálni (igen), de a lényeg, hogy a hazai három pont helyett csupán eggyel kellett beérnünk. A helyzet annyiban változatlan, hogy a Barcelona hathatós segítsége így is kell az utolsó meccsen, de ahhoz, hogy egyáltalán számítson az a meccs, az összes találkozónkat nyerni kellene, kezdve a maival. Ha csak a tabellára nézünk, akkor pofonegyszerű a helyzet: a Real Madrid picsi-pacsit játszva simázza le a kiesőjelöltet. Azonban az elmúlt találkozó is megmutatta (ahol a Valenciának egy elbukott EL-elődöntő után volt annyi ereje, hogy döntetlent érjen el, hullafáradtan), hogy a szezon utolsó felében már nem lehet biztosra menni. A Valladolid menekül, ami mindig veszélyessé tesz egy ellenfelet.
Tovább a folytatáshoz

Jönnek a denevérek

10171873_672357799467449_4589823547278110861_nNem tudom Ti, hogy vagytok vele, de ha most lefújnák a szezont, akkor én már elégedett lennék. Új játékosok ide, új edző oda nekem az idény előtt a csapattal szemben az volt az elvárásom, hogy minimum egy trófeát hozzanak haza, illetve a BL-ben lépjünk előre. Mindkettő teljesült már, ugyanis a kupa hozzánk került, a BL-ben pedig végre sikerült komoly csapatokat is kiverni az egyenes kiesésben, hovatovább egyenesen a címvédőt is, melynek köszönhetően ugye be is jutottunk a döntőbe. Ennek tükrében a bajnoki cím számomra már csak hab lenne a tortán, magyarán nem fogok a kardomba dőlni, ha nem mi végzünk az első helyen márcsak azért sem, mert ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor azt kell mondanom, hogy Madrid csúnyábbik fele érdemli meg idén a legjobban a bajnokságot. Hiába állt össze a csapatunk a szezon második felére embertelenül, és daráltuk be ellentmondást nem tűrően az ellenfeleinket, ha a szezon egészét nézem az első fordulótól az utolsóig, akkor matracék nagyobb és kiegyensúlyozottabb teljesítményt raktak le az asztalra.

Tovább a folytatáshoz

Vihar jön

A Csend a Vihar előtt – az egyik kedvencem. Mindent áthat, mindent elnyel. A morajlás kitörés előtt. Határozottan érezni lehet. Még béke uralkodik, de ez már az elfojtott érzések békéje. Hideg, zaklatott remény; vad, kérlelhetetlen vágy – és még ki tudja, mi minden lappang Bennük és Bennünk is. Az emberek a dolguk után járnak (…pedig ma!…), a postás viszi a levelet, a szomszéd macskája a napon fekve szunyókál – aztán (már nincs sok, nem is oly soká!) a tűzhányó teteje lerobban, és százakat (Ezreket? Milliókat? Ki tudja?) temet a tűzforró hamu maga alá. Pedig ez nem a Vezúv, és németföldön nem is szokványosak a tűzhányók – a sorsdöntő Bajnokok Ligája meccsek annál inkább.

bmvsreal Tovább a folytatáshoz

Duplabajor MekRotál

mekrotalA szezon egyik legérdekesebb meccse vár ránk, a két nagy horderejű Bayern elleni csörte közé ékelődött egy, már-már egészen aprónak ható találkozó az Osasuna ellen. Az egyszeri szurkoló sem tud kellően ráhangolódni a párharcra, mivel szerintem mindenki a BL-sorozatot részesíti előnyben, különösen annak tudatában, hogy a párharc első részét sikerrel vettük. Mit tudunk jelen pillanatban a Rojillosról? Egyrészt, hogy az odavágón rendesen kiszivattak minket azzal az iksszel, másrészt, hogy most tele vannak hiányzóval, ami a mi esélyeinket csak növelheti. A szezon első felében benyelt csúf 2-2-es meccsen pályára lépő kezdő komplett közepe biztosan nem keserít minket majd, hiszen Roberto Torres, Gato Silva, és Lolo sem áll Javi Gracia rendelkezésére (akit következetesen Garcíázok), rajtuk kívül még SIsi és Nino is pihenőpályán van. Így a meccseit 4-2-3-1-ben játszó Osasuna mindössze hat egészséges és bevethető középpályással rendelkezik. Ennek ismeretében nem lepődnék meg, ha a Bernabéu gyepén az Andrés – Bertrán, Arribas, Loties, Damiá – Loé, Punal – Cejudo, de las Cuevas, Armenteros – Riera tizenegy kezdene. Ami minket illet? Ancelottinak rotálnia kell. Mivel olykor teljesen kiszámíthatatlanok a döntései, így lehetnek bennünk kérdőjelek a kezdőcsapatot illetően. Az alapanyag mindenesetre nem rossz, és mi csak szurkolni tudunk, hogy olyan burgert toljon a minivörik orra alá, ami kifog rajtuk. Kikből rakhatja össze a keretet Carlo? Íme!

Tovább a folytatáshoz

Nekem a Bayern az igazi Klasszikus!

„Előfordulhat, hogy egy csatát többször is meg kell vívnunk ahhoz, hogy megnyerjük.”

-Margaret Thatcher-

real_madrid_and_bayern_munchen_wallpaper_by_youssefhesham_gfx11-d76r6nzVannak különleges mérkőzések… olyanok, amiket a szurkoló nem csak pár órával a meccs előtt, nem csak a stadion felé ballagva kezd el igazán várni, hanem már hetekkel előre a napokat számolja a találkozó helyszínétől akár több ezer kilométerre is. Vannak mumusok, vannak városi derbik, vannak ősi ellenfelek, már-már ellenségek… és van a Bayern elleni párharc! Nem tudom miért alakult így… Talán mert a Rivaldo-féle Barcelonát nem tudtam gyerekként utálni, ahogy később a Ronaldinho által vezérelt alakulatot sem. Talán mert a Kahn-Effenberg-Jancker keményvonalas tengely által vezérelt Münchenben és a szemnek mérsékelten tetszetős stílusukban könnyebb volt meglátni az igazi főellenséget – noha felnőtt fejjel már tisztelem őket hatalmas akarásuk, fanatizmusuk és elkötelezettségük miatt. Talán mert a közvetlen baráti körömben számos Bayern drukker volt. Akárhogy is, ez már így alakult: számomra – és bizonyára számos kortársam számára is – a Bayern München elleni összecsapás az igazi KLASSZIKUS!

Tovább a folytatáshoz