Címke: atletico madrid

Carlo! Hát miért váltottatok b+!?!?!

meszoly-kalman(210x140)A szurkoló gyakran szeretne beszélgetni szeretett csapata játékosaival. Szeretne kérdéseket feltenni az edzőnek, megcirógatni a klub elnökének fejét, vagy éppen kiosztani neki egy két-tockost, mint Simeone a sporinak. Az egyszeri szurkoló létének eleme a véleményformálás, és bizony néha ellenállhatatlan a késztetés arra, hogy akár egy háromszoros BL-győztes edzőt is felülbíráljon. Legtöbbször ez megmosolyogtató, és magam is sokszor leírtam már: nem tudhatjuk, hogy mi történik edzéseken, nem tudhatjuk, hogy a fals információk aranykorában minek hihetünk, és nem ismerjük személyesen a játékosokat, így legjobb ha elhisszük, a döntések az előlünk rejtve maradó mozzanatok fényében bizonyára indokolhatóak. A tegnapi mérkőzés azonban mindezek ellenére, minden higgadtság és önmérséklet mellett is kérdőjelek sokaságát festette az égre, és még soha nem akartam ennyire leülni Carloval egy asztalhoz és meghallgatni az ő verzióját a történtekről. Az összefoglalót gépelve ugyanis még 12 órával a lefújást követően is csak egy mészölyi kérdés parafrázisa zúg a fejemben: „Carlo! Hát miért váltottatok b+?”. Tovább a folytatáshoz

Vér és arany

2000. július 2. Ez a dátum ugrott be, miközben teli torokból üvöltve rohangásztam körbe-körbe Sergio góljánál. Anno a kissé lesajnált Olasz válogatott, ha kellett, iszonyatosat bekkelve, ha kellett, óriási mákkal, köpve, rúgva, harapva bejutott az Európa bajnokság fináléjába, túlverekedve magukat pl. a házigazda Hollandián, és Delvecchio góljával egészen a 94. percig győztesnek érezték magukat. Aztán jött Wiltord, és onnantól tudni lehetett, itt a gallokat már senki nem állíthatja meg. Így volt ez a Bajnokok Ligája fináléjában is, az erejükkel végleg elkészült Matracosok az utolsó pillanatban kapták az óriási pofont – Ramos pedig a mennybe ment!

kings

Tovább a folytatáshoz

Sok hűhó – kevésért

atreÜl egy asztalnál Ancelotti és Simeone, közöttük egy korsó, ami a közmondásos mennyiséggel telített. Mindkettő feszült arccal tanulmányozza, szinte halljuk, hogyan forognak a kerekek az agyban, zakatolás, kattogás. Balról belép a képbe egy semleges szurkoló, szánakozón végignéz rajtuk, majd ennyit mond: „Aha. Meg a jó kurva anyátok!” – és elsétál. Mindkettő mérsékelten döbbenten néz a másikra, szavuk sincs. De azért értik ők a lényeget.

Tovább a folytatáshoz

Carlito útja

AncelottiutjaJöhet a classico! Akár ezzel az egy mondattal el is intézhetnénk az összefoglalót, mert a mérkőzés még a vele szemben a beharangozóban állított minimális követelményeknek is csak nagy vonakodva volt hajlandó megfelelni. Szinte már a kezdés előtt eldőlt: ez a találkozó bizony semmi pluszt nem fog adni egy átlagos gyengélkedő elleni bajnokihoz képest. A Vincente Calderon lelátóin bőven volt még szabad hely és Simeone is belerotált a csapatba. Az elkövetkezendő 90 percnél talán még az is jobban szolgálta volna a felkészülést a szezon további részére, ha a srácok megnézik a beharangozóban linkelt Zaragoza meccs felvételét, és minden pontos átadásnál csinálnak egy guggolást. Hajtás után azért összeszedünk néhány apróbb meglátást.

Tovább a folytatáshoz

Reménysugár

A beharangban azt találtam írni, hogy elérkezett az a pillanat amikor teljesíteni kell. Hát kérem, a csapat teljesített. Olyannyira, hogy kvázi el is dőlt a továbbjutás és gyakorlatilag bent vagyunk a döntőben, persze a visszavágót még (sérülések nélkül) túl kell élni. Mindenesetre ez a meccs reménnyel tölthet el minket arra nézve, hogy tavasszal a nagy meccseken erős(ebb) csapatokkal szemben is lehet keresnivalónk, de most foglalkozzunk csak a tegnap történtekkel vagyis hajtás után összefoglalunk.

real_atletico0

Tovább a folytatáshoz

Ma élek és meghalok…

“Nem is tudom mit mondjak nektek. Három perc és életetek csatáját kell megvívnotok. Itt dől el minden. Ha sikerül, megmaradunk, mint csapat. Ha nem, végünk. Apránként, lépésről-lépésre meghalunk. Ez itt a pokol, uraim. Higgyétek el, vagyis itt várhatunk, míg a szart is kiverik belőlünk vagy küzdhetünk, hogy kijussunk a fényre és ott is maradjunk. Egy adott ideig. Én a pályán nem segíthetek, ahhoz öreg vagyok. Ti viszont fiatalok vagytok és ahogy elnézlek benneteket, eszembe jut, hogy én minden létező hibát elkövettem, amit ember elkövethet. Sikerült elszórnom az összes pénzemet, hiszitek vagy sem. Elüldöztem mindenkit, aki valaha szeretett és a minap arra döbbentem rá, hogy nem bírok a tükörbe nézni. Az ember ahogy öregszik, úgy veszít el dolgokat. E, ez az élet rendje. De erre csak akkor jövünk rá, amikor megtapasztaljuk, ezért mondom, hogy az élet is lépésekből áll, akár a futball. És ha belegondoltok, mindkét játszmában nagyon csekély a hibalehetőség, hiszen ha egy kicsit nagyobbat lépsz vagy kisebbet már máshova érsz. Ha egy picit lassabb vagy gyorsabb vagy már nem kapod éred el a labdát, szóval minden téren a legfontosabb az időzítés. Legyen az a félidőben, minden percben vagy másodpercben. Azt akarom, hogy erre törekedjetek. Azt akarom, hogy nem csak a pályán, hanem az élet bármelyik területén erre az időzítésre törekedjetek. Fogjátok meg és ne eresszétek el a pillanatot! Mert ha egyszer el kell majd számolnotok velük, akkor tudjátok majd meg, hogy győztesek voltatok vagy pedig vesztesek. Hogy éltetek vagy haltatok. Legyen szó bármilyen harcról, mindig az győz, aki mindent belead, az élete árán is. És ha egyáltalán van értelme az életemnek, legfeljebb az, hogy én még mindig ezekért a pillanatokért harcolok. Nekem ez az életem. A másodpercek, amik előttem vannak. De én nem küzdhetek helyetted. Viszont nézz a melletted ülőre, nézz mélyen a szemébe. Azt látod majd benne, hogy a srác segít majd a harcban. Látni fogod, hogy ő meghozza ezt az áldozatot a csapatért. Tudja jól, hogy ha rajtad múlna, te is megtennéd ezt érte. Ezt hívják csapatnak. Tehát vagy túléljük ezt a harcot egy csapatként vagy odaveszünk egyénenként. Ennyi a történet. Ez a futball. Na, melyiket akarjátok?”*

real_atletico0

Tovább a folytatáshoz