Címke: valencia

BL legendárium – 1999/2000

real-madrid-cimer-feketeKissé furcsálkodva olvastam azokat a kommenteket a Bayern München kiverése okán, melyekben többen megemlítették, hogy lám, végre ezt is megélik: Bajnokok Ligája döntőzni látják a Real Madridot. Gyors fejszámolás után leesett a tantusz, a magamfajták már az idősebb generáció (Sic!)  tagjai, így nem csoda, ha a nagy többség a korai búcsúkon, a régi időkön, na meg a Decima körüli vágyakozáson nőttek fel. A Real Madrid bő egy évtized után játszhat újra döntőt, ennek örömére következzék a BL-hét első felvonása, kis gyorstalpaló BL legendárium, töriposzt és személyes meglátások az általam megélt második  fináléról, na meg az egész BL idényről! Tovább a folytatáshoz

A remény megmaradt

10171873_672357799467449_4589823547278110861_nNoha tegnap azt írtam a beharangban, hogy én már most elégedett vagyok a szezonnal, egy matrac pontvesztés azért engem is felspannolt annyira, hogy a kelleténél talán jobban is reménykedjek a bajnoki címben. Sajnos azonban a fiúk nem éltek tökéletesen a Simeonék által felkínált lehetőséggel, így az esélyeink nem változtak, viszont erősen romlottak volna, ha ez a meccs nem a Bernabeu gyepén játszódik le tegnap, mert meggyőződésem, hogy idegenben iksz helyett ez zakó lett volna. Szerencsére a döntetlennel annyit azért elértünk, hogy az utolsó fordulóban még érdekeltek legyünk, és ne kelljen azt nézni, hogy hogyan dönti el egymást közt a két rivális a bajnoki trófeát, mert a matracosok esetleges végső győzelme még hagyján, de a katalánokét már elég nehezen tudnám megemészteni, és hiába a kupa és a BL döntő, azért keserű lenne a szájízem. Egy esetben tudnám elfogadni ezt (már ha el lehet egyáltalán) Messiék bajnoki címét, ha azzal az összes problémájukat újra besöpörnék a szőnyeg alá. Node, térjünk vissza a tegnap esti bajnokihoz, amely függetlenül az eredménytől egy nagyon élvezetes meccsre sikeredett, mondhatni kiváló reklámja volt a spanyol pontvadászatnak. Hajtás után összefoglalunk!

Tovább a folytatáshoz

Jönnek a denevérek

10171873_672357799467449_4589823547278110861_nNem tudom Ti, hogy vagytok vele, de ha most lefújnák a szezont, akkor én már elégedett lennék. Új játékosok ide, új edző oda nekem az idény előtt a csapattal szemben az volt az elvárásom, hogy minimum egy trófeát hozzanak haza, illetve a BL-ben lépjünk előre. Mindkettő teljesült már, ugyanis a kupa hozzánk került, a BL-ben pedig végre sikerült komoly csapatokat is kiverni az egyenes kiesésben, hovatovább egyenesen a címvédőt is, melynek köszönhetően ugye be is jutottunk a döntőbe. Ennek tükrében a bajnoki cím számomra már csak hab lenne a tortán, magyarán nem fogok a kardomba dőlni, ha nem mi végzünk az első helyen márcsak azért sem, mert ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor azt kell mondanom, hogy Madrid csúnyábbik fele érdemli meg idén a legjobban a bajnokságot. Hiába állt össze a csapatunk a szezon második felére embertelenül, és daráltuk be ellentmondást nem tűrően az ellenfeleinket, ha a szezon egészét nézem az első fordulótól az utolsóig, akkor matracék nagyobb és kiegyensúlyozottabb teljesítményt raktak le az asztalra.

Tovább a folytatáshoz

Bejött a sorminta!

A tegnapi napon a Real Madrid hozta a kötelező győzelmet, de pontosan rámutatott a meccs azokra a hibákra, amik sajnos nem újkeletűek és továbbra is megoldásra várnak. A Real Madrid pontatlanul, kevés fantáziával játszott, a védelem pedig továbbra sem áll a helyzet magaslatán. Ráadásul nem a kevés játékpercet kapó Nacho hibái miatt vertük a fejünket a falba, hanem a csapatkapitány játszik mondjuk a Gimnástic Tarragona csere középhátvédjének szintjén. Egy győztes meccs után fanyalogni mindig egy kicsit visszázs dolog, hiszen a három pont zsebben, ráadásul a Valencia ellen, akik mint azt a beharangozóban is említettük nem az az atomcsapat mint voltak, de azért nagyobb minőséget képviselnek, mint mondjuk az Osasuna. Ugyanakkor az összefoglalóban foglalkoznunk kell a problémákkal.

Valencia-Real lead

Tovább a folytatáshoz

Régi beidegződések

Ilyenkor az év végén mindenki hajlamos a múltba révedni és merengeni azon, hogy mi volt régen és mi lesz a jövőben. Kicsit életkor függő is ez a dolog, hiszen tizen-, huszonévesen az ember keveset foglalkozik a múlttal, még kevesebbet a jövővel és csak a jelennek él. Ez a kor előrehaladtával megváltozik, főleg mi magyarok vagyunk cukormázasan szentimentálisak az elmúlt dolgokkal kapcsolatosan, elég csak az Aranycsapatra gondolni, ami kis túlzással népszerűbb még ma is, mint bármelyik magyar klubcsapat, pláne a válogatott. Fiatal korunkban sok mindent természetesnek veszünk, nem gondolunk arra, hogy az adott személy esetleg nem sokáig lesz már velünk és pláne nem gondoljuk, hogy a mi életünk egy szempillantás alatt megváltozhat. Magától értetődőnek tudjuk be, hogy jövőre is félrészegen aprítjuk bele a karácsonyfát a tartójába Édesapánkkal, vagy hogy fügés vodkát szürcsölgetünk egy barátunkkal jövő nyáron is, amíg beüt a krach és ezek a dolgok már nem fognak soha többet megvalósulni.

Valencia-Real lead
Tovább a folytatáshoz